2018. február 23., péntek

Zen-fotók: Sárosi Ervin (26.)






Edgar Poe, amint a sohamár kifejezést keresi


Éjtoll, égfosztás -
mind elvétel. Kell a
legfeketébb hanghoz.


Égfolt légszomja
szakít-delirál bele
túlnan-mutatót.


*


Csak egy marék toll.
Túl nagyra nőtt, krakéler
énekesmadár.






Egy korábbi ide vágó hangminta: Éjszem (repüléssel)

Zen-fotók: Sasa Gyökér (37.)


By the lakeshore
January 2018





Természet vére
hull a hóra - de ez a 
dolga. A dolguk.









2018. február 22., csütörtök

A Film után







- Ezt megírod, ugye? - Kérdi a kedves.
- Miért nem te? - Kérdezem én -
Olyan szépeket mondtál róla...
(olajos felhőket hurcol a szél
                                              Pest éji egén)

- Mert én ezeket elfelejtem,
ne én keressek szavakat a vásott
képekhez és szavakhoz holnap.
Benned nem alszanak ki
                                       ezek a benyomások...

- De jót mondtál! - hökkenek meg -
Igen, valami ódon módon,
ahol ezek érnek amúgy,
én valahol mindig
                             valahogy benyomódom.

És hetekig eltart amíg kisimul.
- Idegesít is... - nyögi be a kedves -
forgolódsz ilyenkor körülötte
hasonlítasz egy képzelt
                                     lőtt sebbel kezelt beteghez.

- Ne mondd már! - sóhajtom én.
- Pedig de... - győzköd a drága -
nyalogatod a sebed ilyenkor
hetekig akár
                   s közben fütyülsz rám. Meg a világra.

- Hm. Lehet, ezért nem szeretem
a filmbe gyűrt, emberbőr-vadállatot?
A horrort. Mert olyankor nemcsak
benyomódom,
                       de bádogvödörmód behorpadok? 

- Lehet. Lehet... megírod, ugye?
Ez nem horpasztott... Ugye nem?
- Pedig olyan szépeket mondtál róla...
(moziból haza - utazik az érzékenység
                                                             meg a figyelem)






2018. február 21., szerda

In memoriam N.N.

avagy az asszociáció végleteiről

Sasa Gyökér: Broken (2018)






hóba fagyott
testek hevernek
Tél Tábornok csataterén

*

álmában érte...
puha takaró alatt.
ágyban. párnák közt.








2018. február 20., kedd

Egy fiúra







egy fiúra gondol akit látott
átmászni az elhagyatott pálya kapujába ékelt roncsautón
hóna alatt a labdával
aki kifutott a gyepre és elvégezte a kezdőrúgást
cselezett passzolt beadott és fejelt
akivel szemben szabálytalankodtak
és aki csípőre tett kézzel reklamált amikor mással -

a fiúra gondolt akit látott a saját közönsége
őrjöngött a lelátó micsoda tehetség vezet a csapat
góóól három kettő négy három szenzációs -
aki akkor sem esett ki a játékból
amikor a kapura lövés után kényszerűen átalakult labdaszedővé

egy fiúra gondolt aki egyedül szaladgált egy
elhanyagolt gazos pályán ahol nem látszik a felfestés
az ide oda pattogó labdával
a fantáziára amelyik segít a tök üres pályán
saját magának passzolni és utolérni a bedobást
mintha te volnál az egész csapat
sőt mintha te volnál mindenki itt az évszázad mérkőzésén
mintha te volnál az utolsó szotyiárus is

egy fiúra gondol aki szerinte
védtelen ha nagyívű zenébe botlik
aki könnyen hatódik meg és rögtön pityereg
mert annyira közel van a pohár széléhez mindig
hogy a legkisebb billentésre túlcsordul
aki biztosan táncolni is szeret bár
tudni biztosan nem tud
és minden bizonnyal egyedül táncol

egy fiúra gondol akit
nem látott
se a muharos gyepet
a varrások mentén kirepedezett bőrű öreg labdát
az autóroncsot a kerítésbe ékelődve
amin át lehet mászni és
mögötte ott van az egész élet
sípszó kezdőrúgás csak
ki kell futni a többivel -

a fiúra gondol akit sohase látott
mégis úgy mesél róla -
meg arra hogy talán ennyitől
hogy ennyitől is lehet
hogy a fiú van












2018. február 19., hétfő

Zen-fotók: Sasa Gyökér (36.)








ha a kert bosszú
sem bizonyos hogy a
bosszuló a kertész


ha folyó a bosszú
partján megállva nem
válsz bosszulóvá


ha tél a bosszú
nyaradban kell keresd a
bosszúvágy okát









2018. február 18., vasárnap

pólusok







A rettegő
testi értelemben hazug ember,
még a bélműködésében is
van valami hamis.

Nem tartok ernyőt magam fölé,
ha tehetem.

A rettegők nem egymástól
félnek a legjobban, hanem
a saját zsigereikben lakó
rettegéstől.

Néha bőrig áztat,
néha nem bírom -
de a meghűlés is egy
mélyreható tapasztalat.

A rettegő kifelé ezen a
szűrőn át tekint:
az összehúzott testén át nézve
rajzfilmszerűen kontrasztos a látvány.

Tegnap pár órán át
fáztam egy pincében -
ott volt dolgom.
Eltemetve a mások szavai alatt.

A rettegőt nem
győzheted meg, hogy
másfelé nézzen;
folyamatosan fókuszban tartja
az okot adó lehetőséget.

Kegyelmi állapot volt utána
egy forró zuhany.
Aztán a hideg, hogy 
bezáruljanak a pórusok,
épp csak egy picit - 
hogy borzongasson.

A rettegő még álmában sem zárul be -
mert nincs fenyegetőbb az
átlátszatlan éjszakánál.

Álmatlanul aludtam.






2018. február 17., szombat

súly(talanság)





az elfojtott indulatok mély-ég magasában
fejjel lefelé állva a talpa alatt
nyíló szakadék vonzása most
pont akkora
mint a csomósodó
szeretet az anyagban

aki így teremt egyensúlyt magában
az a nullához konvergál
megalkotott időben alkotott
számsora egyfajta fogyás
el csaknem
egészen



nem tarthatod meg halálról deliráló
vérrög képzeteid
fejjel lefelé állva a talpad alatt
nyíló szakadékból fújó
vérszagszél lobogtat

aki így teremt egyensúlyt magában
az a nullához konvergál
úgy érkezik meg önmagába
hogy végképp
elfogy
el csaknem
egészen



ujjal a sárba a tapadásba a nyers tél
felengedődésébe a sebbe
ne engedd el ami fog
pont akkora vagy mint
a csomósodó
szeretet az anyagban

így rettegj: őszintén félve a
zuhanást oda fejjel lefelé állva
a mély-ég szakadékába
ahol megalkotott idődön kívül
gyávulsz semmivé
elfogysz -
el csak nem
egészen


mert aki így teremt egyensúlyt magában
annak a nulla a határértéke
és valójában
sohase fogy el