2017. október 22., vasárnap

Rácsodálkozás: Szilágyi János (1.)


Szilágyi János: Madárjós




zsigereit vagy
röptét - valahogy majd
elárulja magát 

*

kenődő bármid
légcsiganyálösvény - majd
arra törekszünk










2017. október 21., szombat

Búcsú






Nem felejtem el, hogy megint
odadobtam valamit az indulatnak.
Nem volt szép. A táplálék nyersen
általában nem szép. Az indulat vak
tápláléka általában nyers és bárdolatlan -
tehát nem szép.

Egy vita mentén tört el a jelenlét.
Nem volt szép, hogy odadobtam -
de eltört bennem. Dög lett.
És inkább legyen táplálék, ha döglött,
nem titok, hogy így egyensúlyozom magam.
A ketrecajtó bennem is kitárul
belépek rajta ugrásra készen
kezemben az étel.

Egy emberi kapcsolatnak nevezhető
emberi kapcsolatot vetettem
az indulatnak. Mert eltört bennem.
Lehet, hogy szégyenlem. Már most.
A módot, ahogy eltört. Leginkább
a módot.

De álmatlanul majd nem ezért forgolódok.
Egy hivatalból provokáló hivatásos ócska
szócsatát untam meg.
Nem tetszett a fogócska.
A felsőbbségesség kioktató hangja
egy beszédképtelen beszédkényszer
cafrangjait vetettem az indulatnak -
nézd, itt a kezemben. Étel.

Egy emberi kapcsolattal kevesebb.
Együtt tudok élni ezzel a vereséggel.
Akkor is, ha valójában
az indulat engem ebédel:
akkor is, ha az indulat vak
táplálékát - nyers és bárdolatlan -
saját kezűleg, szinte józanul
vetettem most az indulatnak.







2017. október 20., péntek

A hosszabb úton


saját





hosszú az út, amíg
a forrásból, ahova térdelsz
csak két kortyot merítesz -
amennyi pont elég.

hosszú az út, amíg nem
akarod magad azonnal
rogyásig inni,
aláfekve a kicsurgó
jéghideg vízsugárnak.

hosszú az út és sokszor
kell végigmenni rajta -
lehet, hogy másoknak
ennél gyorsabb a felfogása,
de te például ezért olvasol újra:

mert a néhány ízes
szomjoltó kortyig
(ami nem telít el és
nem hűt gyulladásig)
csak a hosszabb úton jutsz el.

hosszú az út, amíg a
forráshoz, ahova térdelnél
a megszokott lépések
nyugalma juttat el.




tükör a világ -
ne lepődj meg, ha mégsem
merjük érteni








2017. október 19., csütörtök

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (41.)








egymáshoz bújó
félelemszagtól csípős
illatú a köd

*

zárkózott hajnal
rácsai a fák - 
kilátástalanságban

*

viseld sejtelme
nyirokruháját - ez is
az egyik bőröd.

*

végigborzonghat
rajtad is a fák
levélvesztő igéje







2017. október 18., szerda

Sámán







Van ez a dolog, hogy most itt ülök
- mondom a barátomnak akivel a kertjében ülök -
és az előbb elkezdett nagyon keményen fájni
az a lábam, amelyik nem szokott fájni.
A jobb lábam, ami nincs beharisnyázva -
éreztem benne egy szúrásszerű fájdalmat,
amit annak a csodának a segítségével
ami össze tud állni egy ilyen kertben
- mondom a barátomnak, akivel a kertjében ülök -
át tudtam helyezni úgy a másik lábamra
hogy azt mondtam: gyerekek nem kell itt
feltétlenül azon a csatornán keresztül feljönni,
ott nem kell erőlködni
gyertek fel a másik csatornán, mondtam
azoknak a testi  energiatartalmaknak amik föl akarnak jönni -

Mert amikor belégzel 
csinálsz egy ilyen hihetetlen tölcsért amivel fölengeded
hhhhhhhh kilégzés eltávozik fölfelé ami oszolni szeretne -
neki az a dolga hogy fönt
valamilyen szinten elegyedjen
és képezzen akár egy ilyen... 
hordalékos lerakódást a másikban
a másik közegben
a szellemiben -
így éljük meg bennünk a növényi részt.

Na... most én azt mondom hogy ezek
akik jönnének nekem a fájó lábamon 
ne ezen a lábamon jöjjenek -
ott a másik lábam,
teljesen üres csatorna
egy autópálya - lehet rajta jönni
(amelyik egyébként harisnyában van, mert
nincsen benne mélyvéna,
tehát azért annak is megvannak a trükkjei -
de valamit át tud venni
és ez a valami most pont elég...).

És ez a Sámán.
Ez a jelenlét,
amelyik tudja, hogy miért lélegzik,
amelyik tudja, hogy csatornát nyit a világmindenségbe
és amikor el akarja vinni a többieket, 
amikor el akarja vinni a törzsét,
akkor ebbe akarja elvinni a többieket.
Akkor ezt szeretné megosztani a többiekkel,
ezt szeretné szétszórni,
ennek a csírácskáit elültetni
és berakni a helybe ahol megőrződik
- mondom a barátomnak, akivel a kertjében ülök -
és ahol sokáig tart még a különböző 
együtt megélt eseményeken a hatása:
van ahol több derűt teremt,
van ahol több figyelmet.


Ez a Sámán.
Amikor átszakad
az elzáródás ami a lábadban van.
amikor egyszer csak az a vérrög
elindul, végre elkezd görögni fel -
a befeszült addigi vér végre nyomja
aztán valahol, egy kanyarban odapréseli az érfalhoz
és az elpuhuló részeiből leszed amennyit csak tud
a végén ott marad, amit már nem tud, 
lencsényi érfal vastagodás -

ezt tudja a véráram és
ezt kell neki megköszönnöm.
Nem kívánhatok tőlük mást (legőszintébben!)
a rögbontóktól nem kérhetek mást
minthogy pont annyian legyenek elegen
ahányan vannak
- mondom a barátomnak, akivel a kertjében ülök -
a teljes odaadásukat szeretném
és ezt szívesen adják.

Ez a Sámán.
Amikor így éled át azt
ami a világ körülötted -
és ami te vagy benne -
és ami a fájdalom benne -
és képes vagy átadni másoknak is
milyen szerinted a világ és ők
milyenek benne. -

de azt nem mesélem el, hogy ez a rög
ez az útakadály miből lett, meg hogy
milyen egyéb energiatartalmai vannak,
mert itt ülnénk estig...





2017. október 17., kedd

Me too







Mi itt mind szolidaritást vállalunk
veled, akit megerőszakoltak
veled, akit elvittek akarata nélkül
szerben mámorban vittek a szertelenségbe
veled, aki egy más állapotban nyerte
vissza az öntudatát
veled, akit mert szólni tiltakozni mert
akit többször és előre megfontoltan megütöttek
veled, akinek megmondják ez van kiszoptad
nyeld le mit reklamálsz
veled, akinek rövidebb volt a kelleténél
hosszabb volt a kelleténél pont akkora volt
veled, akit kiforgattak a formájából
a méltóságából az illúzióiból a kis szaros életéből

veled mi mind szolidaritást vállalunk
felháborodottan a képernyő előtt
megtesszük amit lehet.

Mi itt mind szolidaritást vállalunk veled.



***



Amikor egyszer a macskám megütöttem
mert nem bírtam tovább ideggel
hetekig bizonytalankodott hogy
elfogadja e ugyanabból a kézből
az ételt

hetekig bizonytalankodott az érintésem alatt
a belegöngyölt bűntudat rétegeit
kelletlenül borzongta vissza.

A kedves ölét kereste onnan
vetett rám csalódott lapos pillantásokat
aztán egy nap mintha mi se történt volna
nyom nélkül engesztelődött.

Hetek bizonytalankodó ölelésfogadását
élezte egyetlen indulatos mozdulat
az állati részünk nem tud
mit kezdeni ezzel a többlettel:
sem az indulathátterű agresszióval
sem az engeszteléssel nem tud mit kezdeni -

ahogy az emberi részünk sem tud mihez
kezdeni ezek hiányában.



***



A gátlástalanságot ütni titkos élvezet
mert a levetett határok biztos tudatában
nem volt nem lesz nincs
lelkiismeret furdalásod.

Szeretünk a kiderüléstől kijelölt
bűnbakra mutogatni
szinte hiányzik a véletlenszerűen
kupacból kiválasztott kövek
élének tapintása a kezünkből ilyenkor.

Pedig ez csak a történés szomorú kivétele
a nekünk vetett konc:
egyfajta kéjes áldozat
ahol elővezethetjük az állati részből mindazt
amivel az emberi rész amúgy
nem tud mit kezdeni -

sokkal nehezebb volna nem hagyni
családtagnak szomszédnak barátnak
hogy kiélje másokon a maga
emberállat frusztációit
rajtad, akinek rövidebb a kelleténél
vagy hosszabb vagy pont akkora
aki pont ott voltál kéznél rosszkor rossz helyen -

Mert csak akkor nem ütöd meg a macskát
amikor ott van a kezed ügyében.





2017. október 16., hétfő

Áramlatban

azt hiszem, csak a dallamra figyelek, ami átlüktet a történeten,
az megmarad, mint amikor az ember éjjel fáradtan lehunyja a szemét,
és feltolul az előző éji álom, de nem a történet, meg semmi megfogható,
hiszen már akkor sem emlékezett, csak valami hullám, igen,
ami ismerős, amibe jó lesz újra beleereszkedni, hát így,
(Szilvási Pál: Születésnapodra)





megülni valahol
ez alkati kérdés, talán csak ennyi
a titka.
korallmód betölteni az adott helyet
ahova gyökereztünk.

tudom, hogy az áramlat elvihetne
ha hagynám.
de jobban izgat, mit hoz,
mint hogy milyen
mélységek fölé sodorhat.

ide gyökereztem -
ezek a vállalt közelségeim.
ezeket az ízeket keresem
halacskabőröd hajlataiban.

megülni valahol
ahol hullámzásaim lehetnek és nem 
történeteim.
(a végén úgyis elsodródunk
valami elhalt elragadtatásba).







2017. október 15., vasárnap

Október. Igaz.







Igazad van. Fogod,
fegyvernek látszó tárgyat -
igazad van... Fogod?


Ez a mai napfény is 
attól él (éltet),
hogy elengedem.