2013. december 31., kedd

2013. december 30., hétfő

Beszélgetés szeretésekről

inspiráció: http://drazse57.blogspot.hu/2013/12/szeretni-barhogy.html

Szavak híján a filia, az agapé, a sztorgé, az erosz, a ludus, a mánia vagy a pragma mind egy (esetleg két) szó szűkösre szabott köpenye alatt szorong, a sok szeretés egymást taszigálja, verseng egyik a másikkal, nem férnek a dudások egy csárdában.
                                                                                     (Izabella Jones)


Kiss Eszter
Szívneheztelenítés
Mint nap melenget -
könnyen lobbantja Isten
szentté, ki szeret.


shizoo:
Szívsúlyelosztás (filia)
Körülülhető
meleg - nem lobbant, de fűt:
embernyi szentség.

Érdemelt szívsúly (agapé)
Vendégel - szentel
hamvasztó izzást rajtad;
tisztelve, mit bírsz.

Szívnehezítés (erosz)
Szentség... lúdbőrző
vágy érintést lángolna -
testté az ostyát.

Szívsúlyfogantatás (sztorgé)
Ragaszkodásod
szentel - hamvaszt szökési
sebességén túl.

Szívsúlytenisz (ludus)
Tűzcsíkot húzó
akrobatikus szentség -
elvan, ha játszik.

Szívnehézségmérő (pragma)
Dekára tudja
honnantól szent lángtűrés -
és meddig öncél.

Szívnehéz (mánia)
Nem ura fakó
lángjának - nem látja, hogy
szentséget éget.





2013. december 29., vasárnap

Karthauzi

                                         Philip Gröning A nagy csend című filmjéhez



Ez a csend - utat 
engedünk Istennek, hogy 
szólhasson bennünk.



2013. december 28., szombat

Senkiföldjén

                                         először nézel a mi éjszakánkba.
                                                                    Pilinszky János: Senkiföldjén


Czimbalmos Márta Cedenka: Senkiföldje



mélyéről lesem a 
három bölcset, ahogy közel megy.
látom a derengést ég
és föld álcázott vonala
közt.
ez a derengés a tiéd.
nem megyek közel:
alig létezel 
s már
elég erős vagy,
hogy megkötözd.

ha igaz, te valami új leszel. pedig 
kinősz a földből, mint a többi
beszívod az eget
mint a többi.
kifújod az eget mint
a többi.
föld porába oszolsz
mint a többi -
ugyanúgy az állóháború 
terepe leszel
mint a többi.
mégis. mondják, valami új leszel.

mélyéről lesem a három bolondot.
ahogy közel megy. a 
három mélységi felderítő.
kiképeztem őket
kételyből. talán
elég hideg a szívük. 
talán elég elkeserítő.
de ha
tényleg valami új vagy, akkor
lefegyverzed őket.
beléd néznek és elfelejtenek.
elfelejtik a feladatot. 

ha hódolnak neked, én
árnyékban maradok. 
soha nem megyek közel.
közelebb, mint majd a kereszten.
azért jöttél, hogy megválts.
tudod, hogy ez a szó
az én szemszögemből
feltétel nélküli kapituláció -
ha hódolnak neked, én
rugalmasan elszakadok
a derengéstől. előre,
a végső győzelemig.
amelyben az ég és a föld
egyformán fénytelen.
csak távolról lesem
milyen ívet kapálódzol
a többivel az életen.

mélyéről lesem a három bölcset
ahogy közel megy.
hozzád. 
nem tudod, de
ez az első alkalom
amikor 
megkísértelek.
mert egészen parányi részben 
mégis az enyém leszel

ha hódolnak neked.




2013. december 27., péntek

nélkül




nem érkezik.
nem értem.
nem csinálom másképp.
ma sem.

mégsem szivárog.
ma túlságosan jól zár.
ma túl jól szigetel.
az életem.

nem áll össze.
nem nő belőle ki.
nem értem, miért.
ma nem.

olyan mint.
olyan álomtalan.
mintha nélkülem
ébrednél velem.





2013. december 26., csütörtök

Az évben a kereszt


kép: Banksy


Ritkán ébredek rá
a második ünnep és a harmadnapon
között. Ritkán látszik valóban
az évben a kereszted.
Ritkán látszik: miért nincs oltalom.
Miért lakol mind, lakol ahol lakom.
Hogyan feszít minthogyha szárnyakon
téged fogyasztás: kínálat és kereslet.
Nem mutatja olyan tisztán, mint
ott, túl a deko-rácson
a karácsony:
a születésnapod alkalmából
megejtett teher -
mert sokszor az. Kényszer, kiszámol,
s a számtan közben hamisan énekel.

Ritkán ébredek rá, hogy
gerillamódra élek, ha valóban
hagyom, hogy uralkodj.
Főleg időmön, mert a születésnapod
alkalmából az idő az első
ami elfogy.
S te azt akarod, hogy lassan
morzsolgassam,
bőséggel osztogassam
szívdobbanásom -
ahogy növekszik ott kint a dekorácson
túl a karácsony:
a születésnapod alkalmából
megejtett teher.
Üzent a szív a fejnek:
a sarkon ételt osztanak - türelmes
hosszú sorban az éhed ácsorog
ugye, ha bevételt számolok
közben ne énekeljek?




2013. december 25., szerda

2013. december 24., kedd

Boldogot



Boldogot a szegényeknek
ha övék is leszen a mennyek országa
itt, a földön is -
Boldogot azoknak, akik sírnak,
hogy megvigasztaltassanak
általad, Mi Atyánk
ki vagy a mennyekben -
Boldogot a szelídeknek
akik örökségül bírják majd
ezt a szeméthegyet
szenteltessék meg a te neved
és adj nekik türelmet -
Boldogot azoknak akik éhezik
és szomjúhozzák az igazságot
mindennapi kenyerüket add meg
nekik ma,
legyen meg a te akaratod de
befogadható méretű adagokban
itasd, etesd a nyájad, Mi Atyánk
ki vagy a mennyekben -
Boldogot az irgalmasoknak
nekik jöjjön el a te országod
születésnapod alkalmából
akik a más terhével viselősek -
Boldogot a tiszta szívűeknek
mert őket hívod látásodra
miképp a mennyben úgy
itt, a földön is -
Boldogot a békességre igyekezőknek
mert ők a fiaid, és
annyi tömegsírban fekszenek
miközben megbocsátanak az
ellenük vétkezőknek -
Boldogot a háborúságot szenvedőknek
ne vígy minket a kísértésbe
amikor szidalmaznak és háborgatnak -
Boldogot azoknak, akik a
háborgatott prófétákra hasonlítanak
és azoknak is, akik csak
szeretnének hasonlítani,
szabadítsd meg őket a gonosztól -
Boldogot a föld savainak, a sónak
amitől ízesül az élet
a világ világosságának boldogot
és a sötétségének
a gyertyagyújtóknak és eltakaróknak -
Boldogot a fénylőknek
és a fényelnyelőknek
szenteltessék meg az ő nevük is
Mi Atyánk, ki vagy
a mennyekben -
bocsásd meg a mi bűneinket
tudod, hogy miről beszélek -
most és mindörökké
azonképpen itt
a földön is.

Én vétkem
én vétkem
én igen nagy vétkem

mert a tiéd,
Mi Atyánk.
Akár az ország
a hatalom és
a dicsőség.
Mindörökké.
Ámen.




2013. december 23., hétfő

Számold velem




Szilánkra tört időt ragasztgatunk.
A gyermekkorod éheznéd ide vissza.
Mikor még nem volt hanyag szeretni téged
világba hívó számolatlan élet.

Repedni kész dédelgető időt
lopunk egymástól, hogy tömjük az éhet.
Hiányom, éhed nagyobbra hízik mint én -
előlünk másik világba vinném

a gyenge testet, mit nevelgetünk.
Közös imánk: szilánkra tört szelíd fény.
Hiánya, éhed és hiányom így felőröl -
ne kelljen ezt is számolnunk elölről.

Szilánkra tört időt ragasztgatunk.
A gyermekkorod éheznéd ide vissza.
S te kiszámolnád bennem. Dédelgetnéd az éhet
nagyon nehéz hiányt szeretni. Téged.

Repedt idő tojásfalán ha csordul
a gyászod el. Az elszalasztott élet
mentén ha nem számol rá gyógyidő. Kenetnyi.
Ha nem vagyok, nehéz engem szeretni.

Ne azt a percet vágyd meg, ami nincs már!
Ne az éhed - fémes íze rombol.
Hiányom, éhed és hiányaink helyett
számoljuk ki együtt az ünnepet.




2013. december 22., vasárnap

Mögöttesek





Óvodás

Anyúúú! Vegyél nekem
univerzumot!


Kamasz

Az egész univerzum egy
nagy rakás kösz nem.


Nemi 

Neked én és nem ő
legyek az univerzum!


Neurotikus

Neked az univerzum nem
mondja meg, hogy ki vagy.


Tudományos

Az univerzum nagy mértékben
azonos velem.


Vallásos

Az univerzum az előszobád
Uram! Beengedhetnél végre...


Hitbéli

Igen! Igen. És megint csak
Igen. Az egész univerzum igen!


Idősödő

Az univerzum elfogyó gyógyszerízű
nagy rakás kösz nem.


Utolsó

Az univerzum kilégzés.





2013. december 21., szombat

Betlehembe

                                  Vidákovich Istvánnak köszönettel és szeretettel

Kép: Banksy


Szó nélkül nézd, és kiépül benned:
ez milyen határ.
Van oka a falakat húzó félelemnek -
hisz mindenki szarkofágba
zárja önmagát;
intim kockákba menekül a világ
ahol este két kulcsfordítás
biztosra zár.
S hogy dózerolt házak és robbanó
önkéntes testek
a felgyülemlő, egymást gyűlölő
létezésfelesleg,
vagy csak a suttyó, gajdolt
harsány gyűlölet, amit
kutyák ugatnak
teremt közém, közéd falat -
sajnos csak árnyalat.
Közénk kerül a félelem.

Mindenhol van, ha ennyire
nem is nyilvánvaló.
Holnap lehet, elvetél az ünnep.
Ott is, hol nem látszik ennyire a fal -
hol láthatatlan drótot húz: a pannon
mezőkön is határoló Mammon.
Hol falat húz az alvó szívbe rágott
szokás, az éh. És rabszolgák
a templomi kufárok.

Szó nélkül nézd, és kiépül benned
mit zár el a fal.
Az égen ragyogó csillag vezetne
a városig, hol talán akadna
bedőlt falú istálló és jászol;
ahol nem tűnik fel senkinek
hol legfeljebb tehén-horpasz remeg
a vajúdó asszony sikolyától,
ahol nem vágja el a csecsemő torkát
a hatóság -
a városig, ahol talán akadna
bedőlt falú istálló és jászol.
tudod, amilyet vevőcsalogatónak
tesz kirakatba
a valóság.

A mindenórás most is odaér
a hétköznapi botrány tövébe:
hol épp imádkoznak a más hitű pásztorok;
az elzárt ösvény porló kövein
mint Mária és József, ácsorog,
s nem jut tovább. Az út
ma zárva van. A szem nem lel
kinyitható kaput.

Szó nélkül nézd. Aztán sirasd el
az embert és az ember fiát.
Tudod és érted, és
mégsem tudod, hogy
miért ilyen a világ.
Én is csak firkálom
e verssel a betonfal felszínét.
Ott árulok a templomban
a többi közt. Jut is ebéd,
ipari tartós manna - egy szeletnyi.
De tudom:
a szívemben felhúzott falak
miatt a Kisjézus bennem
sem tud megszületni.






2013. december 20., péntek

előtte

inspiráció: http://drazse57.blogspot.hu/2013/12/el.html



előre hiányzik az idő.
hiánya fáj.
a várakozásból nem épül fel
egyfajta táj.
ahol lakom. a jövőben.
a semmiben.
holnap talán megtartanak.
ma nem hiszem.

másik világ az. kevésbé nyirkos 
és hideg.
az érkezésem élek nélkül
érti meg.
előre hiányzó idő. hiányos
rajz, plakát.
ahogy a holnap érti meg
a mát.

ha megérti. hiszen előre
elfogy.
nincs. se arra, hogy szolgálj
se arra, hogy uralkodj.
ahol lakunk. a jövőben. 
a semmiben.
néhány nap, mondják. ünnep jön.
ma nem hiszem.




2013. december 19., csütörtök

2013. december 18., szerda

újraéled

                      tanka Timinek


gyermekmakacsság?
angyali dac? karácsonyi 
lélegeztetés.

díszítő játékosság?
valójában szívmasszázs.



2013. december 17., kedd

reggeli, macskás




Szürkül ma reggel - lassan nyer
kontúrt a szemközti ház.
A rádióban egy megnyerő hang
ostobaságokat magyaráz.
Aztán zene szól, kenyérre vaj
kenődik, hússzármazék.
Üzemanyag, hogy vergődve nyíljon
perced porízű tolla szét.

De hopp! Nehézkes mozdulattal
öledbe puffan a macskád,
pár kilós élet, a te idődből
létezést rabló makacsság -
elektromos töltésű szőrén kisülés
gyöngéd vihara cicereg;
leborzongja az igába váró
ablakon túli híreket.

Zene szól, a mikrofonba
fröcskölt nyirkos nyál helyett -
ha úgy is érzed: nem leled,
úgy tűnik, van itt helyed.
A macska alatt. Bizsereg a
gerincmenti ideg. Vagy a csakra.
Mintha mégis valami távlat
kúszna a szemközti falakra.




2013. december 16., hétfő

Kedves Travis Louie!

                        Ingrid kisasszony becses figyelméből és még becsesebb személyének




rendelek öntől
viktoriánus portrét -
LÉNYEM tükrözze!




2013. december 15., vasárnap

Tandorival úgy...

                                                  Pávelnek köszönettel


...Úgy vagyok
hogy Szpérónak hívja a papagáját
fogad a lovin és
akár a Határ:
túl sok szahart lapátoltat el
velem a gyémántjaiért.
Szófosó álarcos fordító-nagáhozferdítőke,
Nat Roidos droid;
minket minősít, hogy az íróink java
akár a krumplié - már a
föld alatt, és egy ilyen krumplibogarat
tisztelünk legklasszikusabb kortársunkká -
amely titulus, ah, ha van egy csöpp
- van neki több csöpp - esze: számára sértés.

Innen, a kritikáimból ölelem,
mert persze olyan mint - hogy fog utálni -
Illyés: irritáló, de megkerülhetetlen
és amit nem gondolnátok a fentiekből:
hogy szeretem a szavait.




2013. december 14., szombat

Síkos

inspiráció innen





havak és képek
alatti síkos foltok - 
szavak csúsztatnak








2013. december 13., péntek

Beszélgetés a merő égből kimert halszavakról




Lawrence Ferlinghetti: 
A költő mint halász

Öregedvén rájövök hogy az
Élet önnön farkát űző macska
és más költők festők
már nem vetélytársak
A merő ég a kihívás
még mindig megfejtésre vár
mégha a csillagászok hallani is hegyezik
hatalmas elektromos füleik
az ég amely a világegyetem végső
titkait suttogja szüntelen
az ég mely
be-, és kilélegez akárha
az univerzum szája volna
az ég amely földnek és
óceánnak egyaránt határa
az ég amelynek sok szólama van és nincs istene
az ég amely hangok és visszhangok tengere
hullámok csapdosnak parthoz
Költemények teljes szótárak
kavarognak egyetlen mennydörgésben
És az alkony akciófestészet
és minden felhő az árnyak könyve
amelyen vadul vijjogva röppennek
át a magánhangzó-madárkák
És az ég kristálytiszta a halásznak
még akkor is ha borús
Annak látja ami:
a tenger tükre
amely a sötét láthatáron imbolygó ladikjára
készül aláhullani
Költőnek látjuk őt
örökké az öreg valósággal szemben
ahol nincs madár a vihar előtt
                                       (Kabai Csaba ford.)




shizoo:
Kékhatár Ladikszálló

Valóban. Az a távlat akkor is
ott változik ha nem látszik
a megőrizhető. Akár a halak
a víz kristályrácsmentes
börtönéből halászva, vergődnek a szavak.
Hangok és visszhangok tengere
kavarog az én fejemben is - bár 
még nem vagyok olyan öreg, mint ön, 
amikor e sorokat mennydörögte.
De van különbség, ha látom az 
alkony akciófestészetét - avagy a mélységesen
átélhető giccset a felhők párahálóján
szememig szökő sugaras pászmák legyezőjét
ha látom azt a légzést a levegőben
szemrontó ragyogástól a láthatóság
határán imbolygó éjbe vetett csillagképek
varsájában vergődő másvilágokig -
vagy ha csak tudom, hogy ott van
szemben velem. Az élet Mőbiusz-szalag, ahol
mindig a másik felület homokos fenekéhez 
tapad rémületében a lehalászható
és van különbség, ha látom is, hogy
evezésünk a legjobb halászhelyig a végtelenbe
ejtett szakadatlan kirándulás. Ahol egyszer talán
odaérünk, ahol egyébként valóban
a természetes közegükből kiszakított
halak gyászdalát sírják engesztelésül
a begyüket húsunkkal tömő sirályok.





2013. december 12., csütörtök

Két nem hat tételben (remix)






I.
Mint a mesében. Csavargó lelkű lovag, toronylakó királylány. Különböző bonyodalmak - gyíklegyíklesőzés, toronymászás, ilyesmi - után ásó, kapa, nagyharangig.
Mint a mítoszban. Akinek nincs, gyúr magának. Létremaszíroz  párt. Vagy sikerül készre faragni. Vagy nem.
Mint a legendában. Más gyerekével viselős. Nem baj. Őt szereti. hát ő kell. Gyerekestül.
Mint az ezotérben. Komplett létterv szerint egymásnak lett két fél kattan össze. Őrangyalcsere, lélektárs.
Mint a tragédiában. Gyűlöletek táptalaján kivirul. Aztán - műfaj szabálya örök - egymásba haltok.
Mint a románcban. A lángodnak ő a szene. Bonyodalmak - zord atya, párbaj, szöktetés a szerájból, egyéb - befejeztével súlyos szagú rózsalugasban.
Mint a realizmusban. Szellemi társad, bár a gróf eped érte, téged választ és a nyomort. Vagy nem (írta Zola).
Mint a modernben. Észre se veszitek, s már pár. Pár percig. S vénen a rezigna: Ő volt. Vagy Ő? Vagy Ő?, Vagy Ő?
Mint a groteszkben. Találkozás-
ra várva.


II.
Egy szóval két nem. 
Négyzete lettél, vagy (nézőpont kérdése) gyöke. 
Biomix, génlutri - mondják a tudósok. 
Fickándó hímmag és petesejt osztódó terméke - közli az orvos. 
Égi ajándék, a család értelme - ígyen az egyház. 
Elsőszülött, törzs-ág, névtovaszállító - nyögdel a nemzetség. 
Vagyonrészörökös - szignálja a jog. 
Két lélek csordultig teli bögréjéből a csurgás - képel a költő. 
Röpke gyönyör kertjéből kinövő új kín - mondja a bölcs.


III.
apa anya két gyerek otthon kocsi papagáj telek nyarak nagyszülők 
munka fizetés háztartás hétvége kirándulás újság hímzés esti mese 
dunna párna lepedő felnőttszoba gyerekszoba költözés és kölcsön és
munka fizetés háztartás hétvége kirándulás hogy nőnek a gyerekek
bölcsi ovi napközi érettségi egyetem (nem ülnek a begyeden)
romló omló biztonság omló romló leromlás öreg kocsi öreg ház 
nyugdíj gyógyszer temetés.


IV.
Mindenki (jobbára?) a legjobb kínzót leli meg? Abba szerelmes? Megváltoztatni akar? A részt szereti? Másrészt a más részt nem? Melyik ősöd mely része lettél, kettőből gyúrt? Szeretett vagy utált rész része? És benned kit szeressek? Melyik rész részét?

Mit kapsz tünde anyádtól? Érzékeny, de szilárd idegét? Belelátás áldását, átkát? Ösztönös éhét az igazra? Türelmét a gyereklélekhez?
Vagy rendek igába igyekvő, beteges keresését? Sértő egyenességét? Szárnyvágó, uraló ösztöneit?

Mit kapsz Koboldszemű édesapádtól? Könnyed, táncos-mulató hajlamait? Színészhez méltó játékkedvét? Fogékonyságát?
Vagy szalmaszerű lobogó indulatát? Füllentő könnyelműségét? Ütésre emelt majd tehetetlen hulló kezeit?


V.
Mint biotermény majd priccentesz onokákat a vérvonalnak. 
Mint nevelésük majd neveled onokákat. 
Hajlamokat nyesel és növelsz onokákon, mint ők rajtad. 
Mint szellemük örököse, majd mesélsz róluk onokáknak, ha 
(minél később, add uram) szellemek lesznek. 
Addig is nyakukba lőcsölöd onokákat nyaranta. 
Mint lelkük lényegülését, onokák bontakozó lelkét elviseled. 
Mint tied ők. Ígéred? Fogadod?


VI.
Lopott időm nem bánom
ha pazarlod mert
neked adtam

a könnyed bánom - pedig
nem miattam sírsz
ha miattam.

Hanem mert réteges
könnyes pitévé áll össze
mind ami présel

lopott idő lobogó
perceiben is mindegyre
késel.

Mert magaddal hurcolod
lopott időbe is
ami javíthatatlan

de nem bánom ha erre
pazarlod - hiszen már
neked adtam.

Rád súlyosul az elszalasztott
a hozzád ragadt és
csak úgy ami bánt

nem baj lopott
időnk ha pazarlod -
csak te ne bánd.





2013. december 11., szerda

Lopott időben




Lopott időm nem bánom
ha pazarlod mert
neked adtam

a könnyed bánom - pedig
nem miattam sírsz
ha miattam.

Hanem mert réteges
könnyes pitévé áll össze
mind ami présel

lopott idő lobogó
perceiben is mindegyre
késel.

Mert magaddal hurcolod
lopott időbe is
ami javíthatatlan

de nem bánom ha erre
pazarlod - hiszen már
neked adtam.

Rád súlyosul az elszalasztott
a hozzád ragadt és
csak úgy ami bánt

nem baj lopott
időnk ha pazarlod -
csak te ne bánd.




2013. december 10., kedd

összegyűrt szavak

                                              n kedvéért 




sors-bors szórt reggel
tüsszög tele zsebkendő
távlatot verssel




2013. december 9., hétfő

Szünetjel





döntsétek el
írjak-e alibiverset reggel öt és hat közt

megfosztva az
inspiráció teljes ráhangoló idejétől:

Nóra, Izabella, Danaisz, Virezma dolgainak
VRZS magfontolt agymenéseinek és
Konok stílusban fogant kirohanásainak
Juci mosolyának - olyan, mint
amikor az örömnek egy pici, szűk
helyen kell kiférnie -

a magamra engedett kortársak
Simon, Závada, Bartis, meg a többi,
a klasszikusok és klasszikusan fordíthatatlanok és
Veronika-dalok belém kóstolásainak
kapkodjak-e szót, muszáj-szót a
legszentebbnek

(bocs, ha kihagytam valakit...)
káromlásszerű imát -

más dolgom van, amibe
belefolyhat a lelkem elfogyásig

döntsétek el, nyilvánosan, vagy
néhány meghívott előtt
végezzen-e velem az idő.




2013. december 8., vasárnap

2013. december 7., szombat

Vérszag elől

                                      csecsemőreflex férfiaknak



ami a szájpadlásom élén 
(az orromban alig)
az készenlétbe rántja
a nyak környéki izmokat

a látóterem szélén
lesem alakjait
elektromos ízre
gyűlik az éji vad -

ilyenkor mélyen
beletemetem
magam egy áradó
lélegző imába:

elrejt nyakad selymében
lakó eleven
olajad otthoníz-
vaníliája




2013. december 6., péntek

Az Elízium látványa





A fa mögött
erdőmély rejtekligetében
patakcsobogásban és
barlang visszhangos sejtelmében
nekik emelt szentély homályában
azon a mászhatatlan, felhő-burkolt csúcson
lerántó sós mélységek ölében
kitáruló horizont mögött
csillagok hatalmas boltja mögé nőve
laktak az istenek -

először túl közel
aztán egyre távolabb:
ahogy nőtt az emberi
látóhatár,
úgy távolodott az Elízium.

Most már túl messzire
látunk.

Távolában:
a múlt mélységes,
véget nem érő sötétségében -
galaxisok és kvazárok mögött
(mert hisz mindig mögötte)
ott laknak most is
az isteneink.

Túl sokat utazik a fohász.

Ezért tűnik úgy,
hogy megürült az ég.




2013. december 5., csütörtök

Előérzetről (is)





tudod - ami jön
nemcsak távlatot takar
de minket is: el

*

vihetetlen a
pelyhek takarása - ha
takarja léted

*

rabolt jövendőnk
kifehéredik - tőled
én és tőlem te

*

mégis: a terror
hava közelről nézve
kristályos ihlet

*

széles gesztusok
helyett a ránk kényszerült
takaró alatt

*

felázott szennyes
távlat - a kristálytiszta
légre emlékszik

*

egy testté lőn - szűz
hóban angyalt és olvadt
tócsát hagyó perc




2013. december 4., szerda

Védőbeszéd

                                               Bacher Ivánnak



A mai vers
elfoszlott a sötétséggel -
csillagport szórt
a ragyogás árnyékába.

Onnan tekint
a fel vetett tekintetekbe.

Tekintettel erre, nem találok ki
helyette mást -
ami ködbe oldaná
a mai verset.




2013. december 3., kedd

Figyelmeztetés bekap-/csoláskor




Előfordulhat, hogy ön
élethamisítás áldozatá-
vá vált.

Előfordulhat, hogy önt
nem éri el a szükséges mi-
nimum.

Előfordulhat, hogy ön
csökkentett élettarta-
mú alapanyag.

Előfordulhat, hogy ön
e-
lavult formátum.

előfordulhat, hogy ön
sta-
tisztikai hibahatár.

Előfordulhat hogy ön
nyomokban e-
lőfordulást tar-
talmazhat.

Előfordulhat, hogy önök
szezonvégi ak-
ciós ajánlatok.

Előfordulhat, hogy ön-
költségen sincs ma-
gára kereslet.

Előfordulhat, hogy ön kín-
állat.

Előfordulhat, hogy ön
tükörfordított hasz-
nálati utasítás.

Előfordulhat, hogy ön
előbb fordulhat
föl, mint ön.

Előfordulhat, hogy ön ön-
maga szociális te-
metése.

Előfordulhat, hogy ön
szoft vers-hamisítás ál-
dozatá-
vá vált.

                                Előfordulhat, hogy ön
                                vált?







2013. december 2., hétfő

Nehezített pálya





nem biztos, hogy akad fedélzet
hogy megépüljön rajta a váró
és rajta a rajzolt előnézet
amit az idő magára ráró

méltóság teljes éhe zenélhet
gyertya villő lángjában este
a jövő neki üres ízérzet
akár a születő ostya teste

annyi a percet magába záró
élni való, hogy nem ér a váró
várni nem ér rá - nincs eleresztve

nem biztos, hogy épül fedélzet
a várakozáshoz - ahol megéled,
felsír az idő és nő a keresztre.





2013. december 1., vasárnap

A hatodik kéréstől


                                                     Ingridnek és Nórának köszönettel



Ne vígy minket a kísértésbe -
múljék el tőlem e pohár.
Embernek lenni az maga a
kísértettség. Mert elbukni édes.
Betegen hangzik, de hidd el:
én magam vagyok a kísértés
ha beleviszel, Uram.

De szabadíts meg a gonosztól -
ha lehet, ne kelljen 
magamtól szabadulnom.
Ne hagyj engem magamra 
magammal, Uram, mert
én magam vagyok a gonosz
ha nem szabadítasz.

S mindezek tudatában
tényleg ezt a legnehezebb kimondani:
Uram, legyen meg a te akaratod -
akár elragadó édességben és 
magamra hagyatva.