hard-kier. hátrahagyott versek
Csajka Gábor Cyprian
forgókínpad (83-87a)
____________________________________________________
Hát hogy ne unnád, ha ím, idelentre
Millió csillag-csönd vetül,
S mindegyik más fényt küld a végtelenbe,
S minegyik áll - és mind repül...
Ciprian Kamill Norwid
83
Szentendre, ZEN
"Mint minden babonás és fatalista ember, szimmetriákban"
gondolkozom. Babonátlanul is mindig így.
Mostanában gyakran eszembe jut: '96?-ban a patakban
állok, kezemben a szúnyoghálóval összedrótozott
merítővel; csak figyelem, csak türelem, csak egyedül
vagyok; a vibráló levegőben mintha szétpárálltak
volna az emberek; ezt máig nem értem, ezt a
nyárdéli néptelenséget a "városban", szóval a
faluban, s hogy az üresség se több, se kevesebb
nem volt odakint, mint énbennem én.
shizoo
5
Mint a bohócok általában, csak a tükröző tekintetetekben
létezem. Még csak nem is babonából. Mindig így.
Ha tehetem, nem engedem eszembe jutni egyik utazásom
sem, mindegyiken mást hazudtam a mellettem ülő
aktuális vágynak. Mindegy, csak szórakoztató legyen.
Nem, nincs türelmem magamhoz, a rázkódó
porszemek közt, Ikarusz-zajban akkor is képes vagyok
hazudni, ha a "város" és a falu között (város már az is)
senki nem ül mellém. Még olyankor sem vagyok
se több, se kevesebb: a szereppel azonos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése