2015. március 31., kedd

Várostükör (6.)






egy pillanat, csak tükröződöm, szólt
a dzsinn. egy pillanat... nekünk egész
napos program lehet a látszás, talán
mert olyan ritkán. szív benntart kifúj -
annyi minden kell hozzá. konstellációk:
ház, dínópréselet nyálkája a vízen és
a mindezt észre vevő. konstellációk:
láz, delírium, szerek együtt állása -
mondja, hosszú szünetekkel, miközben
gomolyog: olyan ritkán ennyire
gyönyörű a látszat -

*

az vagy. kietlen
szimbolikus házarcok
ég-mögöttese.

*

valaki a szemedhez ér a látomásban
minden fotód egyfajta egyetemes látomástan
a nézőpont gyökerén

rágcsáló eszmék lógnak rajta mint
szavakba csorgó önkényes hiteink -
a képeken a fény

játszik, te látszol legalább, avagy
leginkább: te. ahogy látsz úgy: aki vagy.
egy szabad nézet, ott.

így nézel, a dolgok téged néznek
a látomásaidban leginkább téged nézlek
mintha ifritet* vagy máridot*.





*démoni fajok :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése