Mária (siralom)

Ó, én édes Uram, egyetlenegy fiam, síró anyát tekintsed, bújából őt kivonjad!

Szemem könnytől árad, szívem bútól fárad. Te véred hullása szívem alélása.

Világnak világa, virágnak virága, keservesen kínzanak, vas szegekkel átvernek!

Jaj nekem, én fiam! édes vagy, mint a méz, de szépséged meggyalázzák, véred hull, mint a víz.

Siralmam, fohászkodásom belőlem kifakad, én szívemnek belső búja, mely soha nem enyhül.

(Ómagyar Mária-siralom - Mészöly Gedeon értelmezésében)

György Erika fényképe

rózsák és rácsok

műrózsák, valódi rácsok -

vagy fordítva

*

útszél műrózsafohász
út járója le nem szed
magad kopár jelented

választ világunktól
téglán félrerakottan
szíved híja csak ott van

szemedben az üresség
magad kopár jelenés
fiúhalált ölelés

aj hiába tucatgipsz
közönyömbe belecsipsz
oda kelle hajoljon
szemeddel kell vakuljon

útszelt műrózsafohász
jaj-hiába kápolna
hívet útszél-ápolna

választ világunktól
világunk művilága
virágnak művirága

könnyed folyik vízül
Krisztus-titka rózsa
öntött lacrimosa

nem vesz halál tégedet
rács mögött a szeretet
anya joga fájdalom
fohászatod fáj nagyon

rács mögött a szeretet
avagy halál híjával
egyszem szülött fiával
jelentésed: mérettünk -

aki rakott úgy hitt el
út szélén a kápolna
botor léptet ápol ma

rácsal takart pária
szíveszakad Mária
te könyörögj érettünk.

*

Rózsák és rácsok

műrácsok, valódi rózsák -

könyörögjünk.