2016. november 30., szerda

Harlekin a tükörben






vereségek betűi vannak rád szegezve
kimondottan dühítő, ha kimondod.
mindig egy másik ünnepet ünnepelsz
mint amire gondosan felöltöztetnek.
nem azt a szöveget hoztad, amire
az alkalom és a közönség számít.
most mondd - akivel összetévesztettek
az ide amúgy se jött volna el.


kimondottan dühítő, ha kimondod
ha te mondod azzal a fertőző száddal.
az ösztönök szintjéig tévedésben
betűzött tükörkép, hiszen fordítva van.
szerintem te ne akarj tündökölni
mert vereségek betűi vannak rászegezve.
bizony mondom, akad aki olvas
belőled, mondd, hogy engeszteled ki...


hogy engeszteled ki a becsapottat
mindent megtettél az összetévesztéshez.
leleményes de ostoba parasztfiú
töröld le a festett könnycseppeket.
nem te vagy a reménytelen szerelmes, attól
hogy reménytelenül szerelmes voltál.
most mondd: akivel összetévesztettek
az most mélyül egy igazi tragédiában.


vereségek betűi vannak rád szegezve
mindjárt megríkatod őket, te hülye.
jobban áll a teli szájjal röhögés
mint amire gondosan felöltöztél.
most sem azt a szöveget mondod
amire a mélyen tisztelt publikum számít.
de tudod mit, az összetévesztéshez
ennyi tényleg pontosan elég.





magadra aggatod
a mások mítoszát
csörömpöl rajtad






2016. november 29., kedd

Zen-fotók: Kiss Marianna (22.)









lehet, hogy isten
se látja fentről
hogy szenvedély vagy szükség







Bungee Jumping





ott hintázol minden elfelejtett ígéretemben.
egyetlen nyújtózás sincs a méretemben
egyetlen térdepelés sincs a méretemben
egyetlen felszökés sincs a méretemben
egyetlen lecsúszás sincs a méretemben

a végén elhiszem hogy tényleg
csak kollektív üdvözülés lehetséges.

pedig megígértem neked, hogy egy
reggel, amikor nem számítasz
rám és a magad szemében -
kizárólag neked öltözöm fel.

feléd nyújtózom miközben eléd térdepelek
felszököm, amerre tilos és
kettőnk hegyre mászó
sítalp-egyensúlyán csúszom le
hogy origónak érezhesd magad
amihez minden viszonyul -

ezt nem lehet csak úgy
meztelenül.

csak ezért megyek turkálóba mégis.
pedig megígértem neked, hogy mások
levetett nyújtózásaiba sem csomagollak.
mások felvetett szökéseibe sem.
mások kitérdelt hitébe sem.
de ne vétkeinket nézzed, hanem
gyászunk hitét -
hogy hinni próbálunk legalább a gyászban
és kizárólag neked öltözünk
a ruhatemetőből.

ott hintázol minden elfelejtett ígéretemben.
keresztről levett kis fémtest
lábához rögzített láncon
nem konfekció csak egy morbid ötlet -
kitárt kézzel

kegyelmezz nekünk ugrás közben
Jézus Krisztus
Bungee Jumping.







2016. november 28., hétfő

Toldás*

Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: 
Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra
(Weöres Sándor: A teljesség felé)


Beppo Zuccheri




benned a létrák
kötelek kapcsok szegek
káosza épül

*

benned a létrák
káosza tapogat
kerülőutakat








*mihez toldás:
- először is a Csúcskísérlethez, amelyben először mértem fel, mit is látok a magam számára ezen a Beppo Zuccheri képen

- másodszor (bár a mottó okán lehetne ez az első...) Weöres 'teljességének vonatkozó, a Szembe-fordított tükrök fejezetéhez készült átiratokhoz. Kettő is van, szomorú, testi verzió és könnyebbült verzió, egyetlen hozzáfűzéssel ezt akkor nem éreztem megfogalmazhatónak.

2016. november 27., vasárnap

Hagyd (népdal)





hagyd magad szeretni
úgy indokolatlan
ahogyan a hó is
véletlenül paplan


hagyd magad szeretni
meggondolás helyett
hullj, ahogy a széllel
zuhannak az egek


hagyd magad szeretni
méricskélés vesző
számsorai nélkül
ess, ahogy az eső


hagyd magad szeretni
úgy parazsán ahogy
összeroskad a tűz
saját hamvába fogy


hagyd magad szeretni
úgy hiábavalón
ahogyan a jajszó
sem segít a halón


hagyd magad szeretni
úgy hiábavalón
ahogyan a jajszó
sem segít a halón








Zen-fotók: Birtalan Zsolt (5.)








shizoo:
kár, hogy ez nem egy
minden ízében szimmetrikus
játszható soundtrack



*

Pápai Gábor:
Polrorschach



*

shizoo:
birodalmi álom. nézd.
 nem néz. soha nem.
szembe. magával.








Csúcskísérlet

Kemény Zoltánnak, köszönettel 

Beppo Zuccheri alkotása



mélységes egyen-
súlytalanságban
kávéházi szójégletöréseken át a
szavakat szivárgó csúcsok
éjszakája alá

lélegezzen megint a szolga
test
jégcsavarujjakkal rögzüljön az eszmék
fonta könnyű nylon-kötél:
egykori testek olajából
nyert anyaga tartson -

szavakon tartson.


mély egű egyen-
súlytalanságban
lebegő vigye-fel-lehelet
kávéházi jégeséseken, jégletörések
résein át, hol a madár se jár
szavakat szivárgó csúcsok
lassú reggelében

lélegezzen tollas burkában a
szolga test
mámorfalszegek: üres üvegek asztalánál
fonta könnyű felismerések
egykori feslett anyagából
fényeskedjen az új nap -

szavakon tartson.


mély ég távoli egyen-
csillaga ellensúlyoz
földpor-szélfútta parányt,
kávéházi jégletöréseken át a
megléphetőig megközelíted,
felnyújtott kézzel eléred

lélegezzen hazafelé a szolga
test
vigyen le takaró-sátras táborodig
mámor amíg (éj-sava míg)
gyomorig háborodik -
csillagot kioltó égett
markodban amit hoztál:

szavakon. tartson.






2016. november 26., szombat

Teljesség-átiratok (42.)


Baj László: #teatime


Az élet tanításai
Mihelyt nincs többé igényed élvezetre: megtudod a szakadatlan élvezet módját és nem élsz vele.
Mihelyt mindegy, hogy meddig élsz: megtudod a földi örökélet módját és nem élsz vele.
Mihelyt belátod, hogy az emberiséget nem kell boldoggá, békéssé, bölccsé tenni: ennek módját is megtudod és nem élsz vele.
Mindaz, ami legkívánatosabbnak látszik: a legerősebb méreg: A világot pokolra hajítaná.
„Mihelyt nem kell: mindenem a tied” – ez az élet vásárcsarnokának felirata
(Weöres Sándor: A teljesség felé)




fekete, péntek-
másnapos émelygés nézi
mit habzsoltál




Egyensúlyban. Ennyi a titok: széttárt
kezeddel egyensúlyban. Mérgek ízétől
emeled szárnnyá a kezed. De a mérgek
ízétől nehezül a nedves csepű-toll -
elrugaszkodásban, repülésben vagy
zuhanásban így egyensúlyban. Ennyi a titok:
ami megnyit, ugyanaz fojt el -
ugyanazzal az imával mindkét
felmérhető elméleti távlatnak áldozol.

Egyensúlyban. Ami folyvást billen:
dugóhúzóba egyensúlyoz az éhekkel
torkig teli foszlás. Egyensúlyban -
ha túl sok benne az éh, meg a torkig és
a teli: akkor az egyen-rabruha súly
folyvást lefelé billent. Már éppen
jó kezd lenni a légkör, elsimul ami el
amikor... Valami tovább árnyalja
amit korok éhén át mennyekig érő, torkig
teli éhhel nyeltek-rettegtek: a poklod.

Olyan elemekkel egyensúlyoznál,
amelyek folyvást távolodnának egymástól
és mégis összeérnek benned: így
rajzol benned ördögi kört a vágyakozás.
Egymást taszító mágnesfeleket dörzsölsz
egymáshoz, s ahogyan mégis
összeérnek benned: kört rajzolnak
maguk köré. És te ott vagy önmagad
körének közepén, a folytonos zuhanás
dugóhúzó-egyensúlyába bezárva.

Ami megnyit, ugyanaz fojt el.
Szóból reggel szőtt rongyszőnyegtakaród
estére felfejti ugyanaz a dolgát feledő kéz -
a kör ívén teljesen mindegy, hogy
milyen éhhel, hogyan választasz irányt.
Jó ha tudod: ez még csak a modell elméleti,
gyenge, kétdimenziós térkép-leképezése:
menny és pokol - ugyan, barátom!
Pokoli, hogy mennyi foszlékony térbeli menny-
vágyakozásod keres irányt ezen a gömbön.





tied az élet
(ótvar riherongy kurva-)
ha nem élsz vele


*

tedd le. engedd el.
ülj le. tessék, egy csésze.
fújjad. még forró.






2016. november 25., péntek

Beszélgetés a téli álom küszöbén


Sasa Gyökér: Autumn's end
November 2016





shizoo:
Télen a fák csak
szokatlanul hosszú
lélegzetet vesznek



Kiss Marianna:
ez nagyon szép
így
együtt
as usuel
de akkor is


shizoo:
Engedd fényleni
akkor is, ha teljesen
vakká vakult










2016. november 24., csütörtök

Zen

szeretném elmesélni nektek a vers születésének történetét:



I. Nem a zászló, nem a szél

Két szerzetes az udvaron vitatkozott. Az egyik azt mondta:
- A zászló mozog.
A másik azt mondta:
- A szél mozog.
Véletlenül arra járt Eno, a hatodik pátriárka. Azt mondta nekik:
- Nem a zászló, nem a szél - az értelem mozog!

A két szerzetes külső dolgoknak, Eno a belsőnek tulajdonít fontosságot. Bár Eno járatosabb, mindhárman ragaszkodók. 
"A zászló sem mozog, a szél sem mozog, az értelem sem mozog." - jegyezte meg a történettel kapcsolatban egy buddhista apáca. 
A valóság totális, független mindentől. Valamit elképzelni; nem a valóság!
A Zen azt tanítja, hogy minden egyes dolgot olyannak lássunk amilyen, és értelmezés, képzelgés nélkül fogjunk fel.
(Gyomay M. Kubose kommentárjával, Szabó János átültetésében)



II. Se a szél, se a zászló

A szél lobogtatta a templomi zászlót. Két szerzetes arról vitatkozott, vajon a zászló mozog-e vagy a szél. Csűrték-csavarták a szót, de egyikük sem tudta meggyőzni a másikat.
Egyszer csak megszólalt mellettük a hatodik pátriárka:*
– Nem a szél és nem a zászló az, ami mozog. Hanem a tiszteletre méltó elmétek.
A két szerzetes riadtan elhallgatott.

*Ta-csien Huj-neng (liu-cu, a hatodik pátriárka; 638–713)
(Wumen Huikai: Kapujanincs Átjáró - Terebess Gábor fordítása)



III. Ahogy én emlékeztem erre a kóanra:

A tanítvány megkérdezte a Mestert:
- Mester, a szél lengeti a zászlót?
Mire a Mester így felelt:
- Nincs szél. Nincs zászló.



IV. Közbevetés: A fátyol, vagy a függöny

Sasa Gyökér képe



szemérmes fruskát
mímelt fátyla mögött az
asszonykorú kert

*

...aztán a függönyt
gyengéden félrevonta
mégiscsak a szél



ez a két majdnem-haiku (hiszen egymáson függnek, ezért majdnem...) tegnapelőtt született. Nagyon hosszan gondolkodtam rajta, mi is legyen benne a szél. Fátyol, avagy függöny. A fátyol egyszerűen szebb szó - de szeretem az esőfüggöny kifejezésre való asszociációt a másikban... Valamelyikről mégis le kell mondani - sóhajtva ugyan, de legyen akkor fátyol...




szemérmes fruskát
mímelt fátyla mögött az
asszonykorú kert

*

...aztán a fátylat
gyengéden félrevonta
mégiscsak a szél



V. A vereség beismerése

Mennyire hallatlanul érdekes, ahogy az ébredéseim minden energiáját ráfordítom a Mája, a létezést takaró ezerbőrű fátyol minél plasztikusabb ábrázolására - szavakba rétegezem a Máját: a ráeső fényben örökké változó, ihlettel látók által egy pillanatra mégis megragadott ezerszínű illúziótakarót akarom minél pontosabban a szavakkal megragadni. És ti látjátok, mikor mennyi homokot pergetnek az ujjaim közt a gyönyörűen hiábavaló mozdulatok.




Ébredéseim
ihlettel látók által
mégis megragadott
illúziók




VI. A győzelem beismerése:


Nincs szél. Nincs zászló.
De milyen gyönyörűen
nincs szél, nincs zászló!







2016. november 23., szerda

Rácsodálkozás: Kemény Zoltán (2.)


 Kemény Zoltán: Csendélet kerámia kancsóval






egy formát őriz -
ami egykori formát őriz
még. tovább.


kancsónyi űrben
egész télen át -
őrizgeti a formát


láss túl a formán
hogy borzongathasson
az elzárt tartalom:


nyílik. nem nyílik -
értsd meg. nyílik: nem nyílik.
ennyi a titok.










2016. november 22., kedd

Zen-fotók: Sasa Gyökér (15.)








szemérmes fruskát
mímelt fátyla mögött az
asszonykorú kert


*


...aztán a függönyt
gyengéden félrevonta
mégiscsak a szél






2016. november 21., hétfő

2016. november 20., vasárnap

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (30.)


Stekovics Gáspár: November




kétszemű sokszemű
ágcsepű hajú szellem
óvd az átkelőt

*

minden híd-szellem kérdez -
lépés szokott
rutinja válaszol?

*

ránk hűl kérdésed
őszüstökű szellem -
engedd el léptem








2016. november 18., péntek

Virulens


Jaya Suberg





"Ugye, nem vagytok betegek?"
kérdi egy szeretet. Hiszek neki, hogy szeretet, látom
a fájdalmát, ahogy okozom; ez a
kiterjedés minden irányba tárva -

És mégis. "Ugye, nem vagytok betegek?"
a kérdés nemcsak a hangrezgésben fürdet
mintha bőröm alá nyílna. Mintha tárna.

Tehetek róla. Ami kinyitott, ennyire, a
jogtalan megszerzett tudás, a fájdalom
amit magamnak okoztam. Ennek a
kiterjedésnek minden irányát belehelik a a mérgek.

Berobbantott ajtók mögöttem az
évek sötét folyosóján. Füstköd ülte járat
erőszak vájta vájat, tudásrablás-kísérlet.

És mégis. "Ugye, nem vagytok betegek?"
kérdi egy szeretet. Féltésből vírust igéz a nyálka
szövetére. Látom a fájdalmát, ahogy okozom
görcsbe dermedt aggódás-madárka.

Tehetek róla. De ő is tesz ha tehet.
Szárnyvágó ösztönből: ne repüljön leesik -
ideje-foszló méhfészkébe zárna.

Rám ír az idővel a szó. És rátok is.
Tehettek róla. Mintha a vírus nemcsak egy
ősi forma volna, nemcsak egy-egy fajra szóló
biológiai organizmus, hanem egy átok is.

Bakteriofág ami passzol a DNS-eddel
test és szó, teremtésből a részünk, létrehozod
és elülteted a szeretetben, ahogy mások is -

Kikövetelt nagyságunk kicsisége
súgja egy szeretet. Kifújnám, ahogy a fuldoklásig
gyűlő váladékot - gyűrném testen kívül:
zsebkendőbe gyűrt testen kívüli élményt.

"Ugye, nem vagytok betegek?"
suttog valahol egy aggodalom, egy szeretet,
ebbe a kérdésbe gyűrné örökét, az igérvényt:

én tehetek róla. Ami kinyitott, ennyire nem
képes árnyékmentesen, ködhullatón látva
látni, elfogadni, mint egy ősi formát: kétely
nélkül a másikra hagyva.

Én tehetek róla. Vírussá lesz a testben
mert nincs bennem annyi neked szóló varázslat
hogy aggodalmad varázsát elfogadja.








valahol, érintőlegesen. Hossam Shaker, Javier Paxariño

Beszélgetés hazafelé (vagy nem)


Zdzisław Beksiński (nézzétek...)





Fekete Anna:
Hazafelé

Valami pedig megmaradt. A mama konyhája, a régi
húsgombóc-íz, a zápfogak közt lassan megédesedő
kenyérgalacsin. A beszáradt, görcsös lekvárok.
A délutáni tea, amiben a cukor is megkeseredik.
Ahogy a szegénység a szívedből árad, miközben
bámuljuk a titkos háború kiskatonáit, a küszöb elé
szórt hegyes, szúrós, kis morzsákat. Na de hátul
az a nedves folt! Fény át nem járja, szélroham,
remény fel nem frissíti! Mintha minden nap
tönkre tennénk, cserben hagynánk valakit.

pedig
bizonyisten
dehogy.

(Nagymegyer 2013)



shizoo:
Nem indul

Valami megmaradt. De mint egy hiányérzet, a régi
takaró alól, betegen, a kanalas orvosság édes
ízével a számban. Az a cinegekirályfi aki nem megy
ki. A délutáni túlcitromozott, fogcsikorgató tea.
Ahogy a zsarnoki óvás keretét még szűkebbre
gombolod a lázzal. Hogy csak ez a leghátul legyen,
az izzadt lepedő remetéje. Akit az ablakon át az egész
nyár kinevet. Cserben hagytuk. Eladtuk. Mintha
csak ez a vád volna, ami még őrizget.

pedig szálakra foszlik -
ízekre oszló
tépett madártoll.

(2016. nov.)





2016. november 17., csütörtök

Teljesség-átiratok (41.)


Athanasius Kircher: The cinder-field (1636)



Az Ős Tudás
Az egyetlen igazi tanulás: a lényünkben szunnyadó tudásnak tevékennyé ébresztése.
Az emberalkatban rejlő őstudás lényegileg mindenkiben azonos, érvénye teljes. Az őstudás az egyetlen alkalmas alap; ami rajta alapszik, ronthatatlan, ami elgondoláson alapszik, szétmálló.
Az őstudás végtelenül egyszerű, olyannyira, hogy szavakba nem is foglalható. Megegyezik vele minden, ami szükséges, nyugodt, szilárd; ellentétben van vele minden, ami csábító, izgága, hemzsegő.
Tíz hadsereg, száz pénzesláda, ezer okirat védettje elpusztul; amit az őstudás birtokosai minden segítség nélkül létrehoznak, megmarad. Aki a lényében rejlő őstudást önmaga számára meghódította, mindent elért, ami emberileg elérhető; az élet és halál csak felületesen sebezheti, lényegében sérthetetlen és teljes.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)



tudás őstudása
tanuld gyúrd formázd égesd
saját sarad



tudomásból fakadó hiteimben
elméleteimben tágul a minden
csillagmesszire atoméjmélyre lelátván
nézem hogy kicsinyít fonnyaszt el engem a látvány

tudomásból nyert nyílt kicsiségem
oly kicsi már hogy nincs már nincs hova mérnem
elhull a közép önkény hogy az ember az origó
faragott képmás sípol kicsi síp fűzfarigó

tudomásból nyert méretem oszlat
aki ennyire apró tikfing* bármit orozhat
megfojthatja a bűze a többi parányt
törpe valót érint nyújtózva ha bármibe bánt

tudomásból fakadó hiteim nyíltan
tagadó ős-ostobaságokra ezért ha kinyíltam
lásd - tíz hadsereg és száz sublót**, ezer okirat
sem hordja magán magamon formázásaimat



tudás őstudása
hogy tanulod magadtól
saját magad?





*nagymamám szavajárása volt: "tikfing (tyúkfing), még csak nem is büdös" 
**sublót: tárolóbútor, alacsony fiókos szekrény

2016. november 16., szerda

Peronon






hogy kérjek tőled bocsánatot?
nem mehetek oda egyenként a vonatra várókhoz
idegen ismeretlen sínek mentén
mint egy soha sem hallott Cseh Tamás dal -
én arany barátném
nincsen hova honnan
hiába fénylenek
sínek a nyomomban
sínek láthatárig
hiába fénylenek
jövőre ugyanitt
csak úgy jövök-megyek
és bocsánatot kérek minden peronon állótól
hátha közöttük vagy, én, tőled...

eltréfáltam a megszentelt varázslatot
de nem mehetek oda egyenként a vonatra várókhoz
ezen a zegzugaiba futó vasútállomáson
mint egy sose hallott Bereményi-szöveg -
nem leszel az enyém
nem vagyok a tied
nincsen hová honnan
hiába fénylenek
sínek a nyomomban
sínek láthatárig
jövőre ugyanitt
ugyanígy nem számít
hátha közöttük leszel te is és így kevésbé
lesz feltűnő, hogy csak tőled...

kérném az elbocsátást, a kijáratot
mert nem mehetek oda egyenként a vonatra várókhoz
hogy kiderítsem, miért szól minden
irányba a jegyem, mint egy szál gitár -
én arany barátném
ugyanúgy a konok
sín sír a nyomomban
érkezést csikorog
sínek láthatárig
még mindig fénylenek
jövőre ugyanitt
ilyesmit képzelek
hátha bocsánatot kérhetek és te hátha érted
miért itt és miért most és miért tőled.






egy lehetséges kiindulópont, amiből (vagy ahová... elvégre sínek.)

2016. november 15., kedd

vetülések


saját



I.
azt olvastam, hogy fény vagyok ami
belülről kifelé törekszik.
a reggel köddel köszönt, a távlat
megint jéghideg, diffúz pamacsba göngyölte magát

ahogy belegurulok, vízcseppek
csapódnak ki a puszta bőrön -
a köd valójában a talaj fölött
tovagördülő felhő:

benne repülök -
ha fény vagyok, ami kifelé törekszik, akkor
ma reggel ködlámpa fénye.



II.
azt olvastam, hogy fény vagyok aki
nem tud magáról.
ami köszönni akar bennem, azt
a születésem oldotta ki -

azóta ketyeg egy húsba csomagolt időzítő
a mellkasomban, hője
kicsapódik a puszta bőrön -
egy bennem kavargó felhő:

benne repülök -
ha fény vagyok, aki köszönni akar, akkor
mégiscsak beengedlek.



III.
azt olvastam, hogy fény vagyok ami
vetül amire vetül.
a reggel köddel köszön, a távlat
nem látszik, de ott van.

te sem látszol, pedig
nem a ködfalon túlról pislogsz, ahogy
a hozzánk mérve késve
felkelő nap.

lehet, hogy repülök benned -
azért nem látszol, mert valójában
te engedtél be engem.







2016. november 14., hétfő

Öröklétképed


fotó: Pierre Bonnal





öröklétképed -
csak egy másképpen szabott
komótos foszlás








Telihold

...mint figyelő állat szeme, oly nyugodt...
(shizoo)
Ezért tanultam járni...
(Sasa)


Sasa Gyökér képe



kyo no koyoi
neru toki mo naki
tsuki mi kana

(tonight
I have no time to sleep
moon-viewing)

Matsuo Basho (1644 – 1694)


*

ma este nem
alhatok el míg nem
gyönyörködtem a holdban

*

ma este nincs
időm aludni - még nem
csodáltam a holdat






2016. november 13., vasárnap

Laodameia

Laodameia:
Ó, jaj nekem!
Már látom a végzetnek szörnyű szőttesét.
Kar:
Baljós multakba néznek véres szemeid.
(Babits Mihály: Laodameia)





emlékszem arra a jövőre amit
te hiába is felejtenél el
óhatatlanul múlttá válik

emlékszem a megtagadott
érintésre amiből lettél
és amitől múltál

emlékszem a sejtre mi sejtelem és
a vízre ami mégsem rendeződött
abba vonzások által kivajúdott
elsimulásba

emlékszem arra a jövőre ami
hullám volt és interferencia
ez által vált óhatatlanul múlttá

     
        majd eszembe jutsz amikor
        felhabzik a mennyek talapzatáig
        a seolból érkező hullám

        amikor a jövő jut az eszembe
        ahol te hiába felejtesz
        mégsem válik alkatrészeivé az idő

        amikor alkat és rész eljövő
        és elmúló egyszerre tükröződik
        hullámözön arcodon

        a világ kisimul majd és
        sehova tartó vizek csorognak a
        föld korongja alatt
        görnyedő Atlasz hátán







2016. november 12., szombat

Törések, rések


Silvestre Pejac alkotása




törések rések repedések
galambok törések rések
üvegen
égen


*

égen
üvegen
galambok törések rések
sehonnan sehova repülések





Bővebben itt olvashatsz róla




2016. november 11., péntek

Kísérleti patkány (remix)







Szia Laborpatkány! Látom, sörre még telik... 

Ne sértődj meg...magunk között vagyunk.... nincs abban semmi, ha az egyik patkány lepatkányozza a másikat.

Laborpatkány. Ez egy ország méretű társadalomkísérleti laboratórium. Kirakatok közé löknek, beoltanak a vággyal, a vásárlásreflexek fokozott nyomás alá tesznek, onnan is kivesznek, a fogyasztások adósságspirálba tesznek, onnan is kivesznek, a közbeszéddel gyűlöletlejtőre tesznek, onnan is kivesznek, a mókuskerékről azt hiszed, hogy emelkedő ösvény... a végén este magunktól csukjuk magunkra a ketrecajtót.

Laborpatkány. Te mindent tartósítva kapsz  - mindent ízfokozóval és szorbátokkal és fenilekkel, nitrátokkal, acetátokkal... laktátokkal laktat az előre csomagolt konzum. Konzervkérdéseket adnak a szádba, és te visszaböfögöd. A gyengébbek kedvéért körpanorámában vetítik a falakra a betűkre emlékeztető jelekbe csomagolt böfögést. Ez egy ország méretű zsarnokságkísérleti laboratórium, tehát a főpatkány is csak egy másik laborpatkány....

Laborpatkány, te józanabb vagy, mint amilyen én vagyok, nem érvelsz gerjesztett zsigeri félelmek ellen. Az érvek ideje lejárt, úgy látszik, megint a tettesek ideje jön. Még soha nem volt ennyire büszke magára, soha nem volt ennyire harsányan bunkó veled a tapló. Magát látja éjjel-nappal, büszke magára, hiszen magát látja éjjel nappal, buta test. 

Laborpatkány. Te is láttad, ahogy a tolerancia takaróját magára húzta a meztelen érdek. De most is csak rágicsálni tudjuk azt a takarót. Szerinted tényleg számít, hogyha nem csámcsogsz közben?

Laborpatkány. Mi veled vagyunk. Veled vagyunk egy ország méretű kísérleti telepen - ahol arról értesültünk, hogy az itt mért eredmények immár nagyban is hasznosulnak. Az alapító atyák örökül hagyott gatyáját is sikeresen összeszarozták a streetfooddal. A program kinőtt a kísérleti fázisból, ami viszont azt jelenti, hogy erre a laboratóriumra itt már igazából semmi szükség nincsen. 

Laborpatkány, veled vagyunk egy ország méretű gyűlöletkisérleti telepen, amit érzésem szerint eztán előre megfontolt szándékkal kiszerveznek. Az előrelátó patkányok egy ideje már gyakorolják: Zdrasztvutye. A régi-új kutatócsoporttal nemcsak az a baj, hogy már gyerekkorában is macskákat kínzott, békát boncolt, forradalmakat gerjesztett és vert le. Az baj vele, hogy most is csak széttaposni képes a mások által felépített homokvárakat. 

Laborpatkány. Ez egy habonyízű guccitáskás-szemű országméretű finkelsteinlaboratórium. De az ilyen laboratóriumi tenyészet csak addig lényeges, amíg a megfelelő, általa felfoghatatlan célokra a létezéséből kivont hatóanyagot már nem fenyegeti a fitotoxicitás. És akkor a kísérlet bezár. A következő programig kitakarítva, sterilizálva várják majd az új projektet a laboratóriumi ketrecek.

Laborpatkány, úgy látom, veled vagyunk egy bolygó méretű meneküléskísérleti labirintusban - szaladj, szaladj, hátha van kijárat.




2016. november 10., csütörtök

2016. november 9., szerda

Ugorluk és Ulexer (2.)


"Azt hiszi, hogy Herstal és Bormester, vagyis Ugorluk és Ulexer ikrek, és lényegük abban van, hogy ikrek. Mondjuk olyan ember, aki két példányban van meg, csak azért, hogy ilyen is legyen. Látja, az ilyen eset az, amiért én a teremtésbe minden feltétel nélkül beleegyezem. Ó, nem. Nem ikrek. Nem is duál. Szabály, hogy minden emberből egy legyen? Ilyet nem tudtam volna kieszelni, vagy ha mégis, nem tudtam volna ilyen jól megcsinálni. Egész shakespeare-i. Sőt. Ugorluk és Ulexer nem ikrek, nem, az ikerség csak összetartozásuknak megnyilatkozása. S ahol ők ketten, akár egymásról tudva, akár nem tudva, megjelennek, ott tüstént valami vígjáték keletkezik, az öreg Mester hahotázik..."
Hamvas Béla: Karnevál





megállod lázadozás nélkül
kettészakadtan tépett szélű sorsjegy
valahol egy ikred peng a széllel
erőfeszítés nélkül elsuhan
nem integet

megállod lázadozás nélkül
tempózol-pózban hogy nézhetsz utána
valahol egy ikred peng a széllel
téged így nyaldosnak össze
az ingerek



egy nap majd (hibás szemhéjú egy nap
pomeló-vastag héj takarta hályog) 
megálltok egy kirakat előtt

rezegnek a rezonáló hájak
megnézed magadnak lopva és
ő gátlás nélkül megbámul magának

egy szót se szóltok - milyen rohadtul
idegen érzés



megállod lázadozás nélkül
érintkezésetek nem aktuális
valahol egy ikred peng a széllel
messziről úgy tűnik ő kavarja
a szelet

megállod lázadozás nélkül
mentőmellény juszt sem öltözöl bele
valahol egy ikred peng a széllel
nem látod - ma még csak
képzeled





ezzel a korábbi verssel együtt már csaknem kiegészült (csaknem...)
és volt egy veszendő első próbálkozás is (vesztendő...)

2016. november 8., kedd

Teljesség-átiratok (40.)

i. m. Kocsis Zoltán

Balla Demeter: K. Z. keze (1981)




Az értelem fokozatai
Az értelem úgy gondolkodik, hogy a gondolatokat szó-sorozattá öltözteti. Aki értelme mögé, a végtelen áramlatok világába hatol, itt más gondolatformához jut, mely „angyali értelem”-nek is nevezhető: a lelki tartalmak nem szavanként, hanem álló és mozgó alakzatokként jelennek meg egy másvilági térben; itt nem vidám, szomorú, kellemes, kellemetlen gondolatok vannak, hanem gömbölyded, szögletes, sima, erős, egyszínű, tarka gondolatok. Megnevezhetetlen élesség és tompaság, ragyogás és homály együttese borít mindent, mely leginkább „hangtalan zené”-nek nevezhető; ez az angyalokból áradó zene, a szférák zenéje. 
S a végtelen áramokon túl, a teljességgel-egyesülésben megint más a gondolatforma: ez az „isteni értelem”, melyben a gondolkozó, gondolattárgy és gondolat azonos.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)




gurítok neked -
hallgasd, ahogy gurítom
csontbillentyűkön




hozzámérhetetlen
eső módjára zuhog
minden perced vissza rád

amíg le nem mossa
csontbillentyűidről a
rá rakódott karmokat?

kérdezünk.
aki válaszolhat, az
nem keresi a szavakat

átmelegedő tekintetekben lakik
és egy dallamban, aminek
sosem volt teste





2016. november 7., hétfő

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (29.)

...az oda vezető úttal*

Stekovics Gáspár fényképe




igazi csendet
fényel beeső pászma -
csendjét. az élet

*

igazi csendet
fényel beeső pászma
a figyelemre

*

igazi csendet
fényel beeső pászma
a figyelőre

*

igazi csendet
fényel a beeső pászma -
belénk eső

*

belénk hulló
csendet éleszt -
fényez fel a beeső pászma






*ritkán vezet jóra, ha feltárul az a folyamat, ahogy nem szeretek haikut gondolni. Szeretem, ha maguktól megütnek a szavak - de itt nem ez történt, és szeretném ha látnátok, ha ti is látnátok a tanulságait...

2016. november 6., vasárnap

A kicsinyességről







ahogy ott állok a menzán, kicsit késve
(már megebédelt a java)
veszem észre: ez is hatalmi helyzet
kegyosztó konyhás ül a pénztárgépnél
ellenőrzi, fel van-e írva a számom
a menüre, ami sajnos elfogyott
nekem ma grízes tészta van, vagy amit
hajlandó vagyok itt és most kifizetni

kicsit késtem tényleg, az intézmény
egy fontos kísérletében vettem részt
nem lehetett félbeszakítani.
az is egy hatalmi helyzet volt, ez is az,
kegyosztó konyhás ül a pénztárgépnél
(láthatóan antipatikus vagyok neki)
a felvett alázatpóz nem segít
látom, ahogy éhezi a felháborodásom

ahogy ott állok a menzán, kicsit késve
a menüre éhesen, hiszen kifizettem
kegyosztó konyhás, micsoda röhej
azért nem jut elég adag, mert estére
hazalopják, sőt - a legjobb, kicsit odasült
falatokat kikapkodják a tepsiből
jut eszembe: ez is egy fontos kísérlet
hatalomíz a számban (a pörkölté helyett)

kicsit késtem, tényleg, és ez a konyhás
új itt, még nem ismer (nem ismer fel)
ez is egy fontos kísérlet lesz, amit
nincs kedvem félbeszakítani:
szinte közömbösen, látható indulat
nélkül veszem elő az igazolványom
(higgyétek el, nem elégtételt érzek
de ha már ő így, hát legyen tényleg

hatalmi helyzet).







2016. november 5., szombat

B. K. -nak

...esetleges, mint a hazajutás: otthont feltételez
(Bokor Krisztián)


kvarcitsziklák Pázmándon (kitudjaki?)





tudjátok, elfelejtkezem
róla. szűk réseken át veszek levegőt
és így fel se tűnik:
november-szaga van a megérkezésnek.

az otthont a megérkezés szüli:
a távolságot mint telefonba gyűrt
alkalmazást teszem zsebre,
az izmaimba talán beépül az út,
az emlékeimbe biztosan nem.

november, fosztó betegség:
az otthonom a megérkezés. engem
november szült.

tudjátok, általában elfelejtkezem
róla. de most november van és
akármilyen szűk résen át is
jutok az illatához, érzem,

ez a foszlás az otthonom:
ahogy hazaérkeznék a tékozlásból
oda, ahol nekem terítenének,
de ott már idegenek szegik a
más kenyerét.

tudjátok, inkább elfelejtkezem
róla: fejfák alá suttogott bocsánatkérés
lettem.

novemberi réseken át
vett lélegzet, akit
úgy tűnik, tényleg kitagadtak.









2016. november 4., péntek

éjcseppragyogást


Sasa Gyökér fényfestménye




reggeled jéggyöngyöt
izzad - megtapadnak
a szemgolyómon




csepptenger - ferdén hordja a szél
minden csupa éjcsepp, hajnalmaradék -
örökítesz felhő-tövű fényben:
ez a látvány a tiéd

csepp látó - ferdén ver, visz a szél
fény-nyeldeklő éjcsepp ússza a bőröd
örökítesz felhő-tövi fényben:
kis furcsa időgyök

megfognád - ahogy elmarkol a szél
hajszálon ragyogó cseppet kortyol az ég
örökít felhő-tövű fényben:
ami a tiéd

csepp látó - megfognád, visz a szél,
kavarog az éjcsepp-csillám-egyetem
örökítesz, ahogyan az éj nem:
az ujjbegyeden

csepptenger - látod, hordja a szél
harmatból ragyogást lélegzik az ég
örökítesz felhő-tövi fényben:
ami a tiéd

megfognám - ahogy elfogtad a szél
öblén megtapadó éjcsepp-ragyogást,
örökül. felhő-tövi fényed.
éj-fénycsepp. gyere. lásd.




reggeled jéggyöngyöt
izzik - megégeti
a szemgolyómat







2016. november 3., csütörtök

eszik


Jaya Suberg




erőszakvirág.
egy mázolódó percig
látszik, hogy ettél


levet eresztő
valaki bántott. valaki
éhe bántott


valaki éhe
erőszakvirág. ha hús
vagy, akkor vérzel


valaki vére.
nem könnyebbülök meg, ha
 tudom, hogy másé.


***


viseled a mítosz
levedző, nyers-szagú
valódi arcát








2016. november 2., szerda

Boszorkányszombat

Kemény Zoltánnak

Jaya Suberg: "Gelenkig widerstanden"/ 90x70/ 2016





mit nem köt testhez
az egyszeri hold fénye -
azt lélegezd ki









Rácsodálkozás: Cukioka Jositosi (1.)


Cukioka Jositosi - Kuzu no ha rókaasszony elhagyja gyermekét
(fametszet, 1890)

Murakami császár uralkodásának idején Abe no Jaszuna, a fiatal nemes megment egy vadász karmaiból egy gyönyörű fehér rókát, de a viadalban maga is megsebesül - egy gyönyörű lány, Kuzunoha talál rá az erdőn, ő ápolja a sebeit. Egymásba szeretnek és később kisfiuk születik, fetűnően érzékeny és okos gyermek. Egy nap, mikor Kuzunoha mélyen elmerül egy krizantém szépségének csodálatában, a fia felfedezi, hogy a kimonója alól rókafarok kandikál ki - Kuzunoha maga a megmentett fehér róka, aki (hiszen leleplezték) immár nem maradhat az emberek világában. Búcsúverset ír a férjének, hogy keresse meg, és elhagyja gyermekét. Hosszas keresés után a férj és a fiú megtalálják a Sinoda-szentély mellett, róka alakban - búcsújuk fájdalmas és örökre szól... Kuzunoha búcsúajándékul megajándékozza a fiát - neki adja a képességet, hogy megértse az állatok nyelvét... 




Kuzunoha búcsúverse:

恋しくば 
尋ね来て見よ
和泉なる 
信太の森の 
うらみ葛の葉

Koishiku ba
tazunekite Miyo
Izumi Naru
shinoda No Mori No
Urami Kuzunoha



(shizoo ferdítésében:)

Gyere, keress meg
drágám, a nagy fa alatt
Sinoda mellett,
ahol búcsút zizegnek
a földre hullt levelek 

*

első benyomás-haiku, a legenda ismerete nélkül:

Miattad, hagymáz-
álom szülte gyermek.
Nem nézek vissza.







2016. november 1., kedd

Hullámok

halottak napi. távolító




József Attila ma lenne...
vagy Pilinszky lenne ma...
ma töltené be Radnóti Miklós...
volna Weöres Sándor Sanyika...

vagy Borbély Szilárd lenne ma...
vagy inkább Csajka Gábor Cyprian...
ma ünnepelnénk Fodor Ákos...
ma Kobajasi Issza a teám...

Hamvas Béla holnap volna...
Andrej Tarkovszkij ...éve született...
hunyt el ...éve Lénard Sándor...
- még sorolhatnám a neveket -

évek. fordulók. ma lenne.
hunyt el. született. eleven seb.
ma volna - ha volna - T.S. Eliot...
Petri György ma lenne... de nem lett.