2016. november 18., péntek

Beszélgetés hazafelé (vagy nem)


Zdzisław Beksiński (nézzétek...)





Fekete Anna:
Hazafelé

Valami pedig megmaradt. A mama konyhája, a régi
húsgombóc-íz, a zápfogak közt lassan megédesedő
kenyérgalacsin. A beszáradt, görcsös lekvárok.
A délutáni tea, amiben a cukor is megkeseredik.
Ahogy a szegénység a szívedből árad, miközben
bámuljuk a titkos háború kiskatonáit, a küszöb elé
szórt hegyes, szúrós, kis morzsákat. Na de hátul
az a nedves folt! Fény át nem járja, szélroham,
remény fel nem frissíti! Mintha minden nap
tönkre tennénk, cserben hagynánk valakit.

pedig
bizonyisten
dehogy.

(Nagymegyer 2013)



shizoo:
Nem indul

Valami megmaradt. De mint egy hiányérzet, a régi
takaró alól, betegen, a kanalas orvosság édes
ízével a számban. Az a cinegekirályfi aki nem megy
ki. A délutáni túlcitromozott, fogcsikorgató tea.
Ahogy a zsarnoki óvás keretét még szűkebbre
gombolod a lázzal. Hogy csak ez a leghátul legyen,
az izzadt lepedő remetéje. Akit az ablakon át az egész
nyár kinevet. Cserben hagytuk. Eladtuk. Mintha
csak ez a vád volna, ami még őrizget.

pedig szálakra foszlik -
ízekre oszló
tépett madártoll.

(2016. nov.)





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése