2017. augusztus 28., hétfő

Készletsöprés megint

Még tart a versszünet, amit a kötet összeállítása követelt ki - sokat számít, hogy a reggeli vers születés-idejében is válogatok, nyomtatok és csoportosítok, viszont időről időre kitüremkedik belőlem a szó, jobbára a megosztón. Ezeket újfent ideje volt összesöpörni ide, a blogra, úgyhogy most (mint egy akciós polcon) az összes utóbbi napokban született agymenésem idepakolom.

Visszalapozok, és ahogy jönnek... most úgyis ez a visszalapozás van. Eljött az ideje - hogy lássam, a sok szóból kerekedik-e bármi. Kikerekedik-e. Kerekedik...

Slamre, egyéb eseményekre továbbra sem marad idő, energia - de augusztus 31.-én kivételt teszek majd, elmegyek a klubba. Nem versenyezni. Hanem elmondani egy verset a kötetből, ami biztosan benne lesz. Kicsit hosszabb, mint egy slam - nem férne bele az időlimitbe (és nagyon nem akaródzik húzni belőle, mert úgy érzem, valójában egy szóval se hosszabb a szükségesnél). De erre találták ki az Open Mic-et... és  igen, ez azt is jelenti, hogy abban a szövegre élezett közegben is elkezdem reklámozni magam...

Nagyon sok ötletem van... hallani fogjátok őket. De addig is...





Egy Megjegyzés egy Igen Bátor Vershez

Németh Zoltán verse a Szöveges kontenten


ha csak a sejtek
elkopását számolod
hét évente hullsz






Varga Zsoltnak
A Napfivér, Holdnővért nem láttam, csak hallottam, hogy kicsit nyálas. 
A szentimentális Szent Ferenc rajongóknak biztosan tetszeni fog...



a legízesebb dolgok
nyálasak - hisz a 
szádba veszed őket






Békakirályfi


Junichi Nakamura képe



csak úgy záporoznak rá
közegében a
zuhanó csókok

*

fájni tanít az 
ekkora távolságból
hulló szerelem








Fasori korlát


Hauer Lajos képe



lépéshelyeken
lesheted korlátaid
szép mintázatát

*

elválasztások
rácsrajzán pajkos 
felvágyódás szökdécsel






2017. augusztus 24., csütörtök

Vadmurok


Sasa Gyökér képe






ellentmondást nem tűrő
szerelmed hullámtaraján
sodorsz 







Ellenpontnak egy gyönyörű Vadmurok-vers, Will Carlos Williamstól, olvassátok!

2017. augusztus 22., kedd

Zen-fotók: Kiss Marianna (28.)











a tágabb értelemben
vett mindenséget
ellenpontozom

*

bátran tévesztek...
a hullámmorajt
úgyse zavarom össze

*

együtt rezegni
a legbátrabb tévesztés:
elejtem az ént

*

te döntöd el, hogy
beleoldódás leszek
vagy vadászzsákmány









2017. augusztus 16., szerda

Meskete (-képek)





bújócskajátékot
játszanak velünk a
szüleink, Jancsi?






özön-rönk messze
bújtattak el maguktól
minket, Juliska






most játsszuk azt, hogy
valamilyen ösvényen
hazatalálunk






hazavesződés
úgyis, Juliska... minek
vesződnénk vele






ebben a mesében
kénytelenek leszünk
kiélesedni





...vagy akarod?
magába szippantson
az éhes erdő?





az is egy ösvény
a fák gyökerébe
belegabalyodva...




játsszuk azt: az erdő
nem két éhes gyerek
éhére éhes




puszta földön áll
abból áll ki minden
árvává tesz úgyis










"Hogy igazak-e a történetek? Értelmetlen kérdés! Annyi feltétlenül igaz, hogy mesélik őket. A történészek már patinás meséinkről kimutatták, hogy pontosan az igazság ellenkezőjét állítják. Ki ne ismerné Jancsi és Juliska meséjét? A nürnbergi városi archívumban megvannak a tizenhatodik század közepén lejátszódott per adatai: egy pék és a felesége - Hans und Grete - meg akarták kaparintani egy város melletti mézeskalácsgyár receptjeit. Az öregasszony, aki ott híres mézeskalácsait sütötte, nem volt hajlandó kiadni őket. Lefogták, megölték, saját kemencéjében elégették. Aztán boldogan éltek, amíg fel nem akasztották őket. De ez semmit sem változtat a mese szépségén." (Lénard Sándor: Völgy a világ végén)



2017. augusztus 13., vasárnap

Férges alma





nem a térdeplőt énekelem
de alattunk zokog az ősidő,
bányák gilisztajárataiban
a millió éves halottak hiánya -

a szent-helyeink jobbára temetők
voltak. temetők. voltak.

nem a térdeplőt énekelem
de kizabáltuk magunk alól
a meghittséget és a békét,
érzed milyen kopáran üres
a millió éves kiürült temetők fölött
a gyorsuló szaporodás múlthullató
zakatolása?

a sisere-hadállás-foglalás?

nem a térdeplőt énekelem
de a liget ahol arcon csókolt a fény
két széllegyező leveles ág közt
elmúltakat suttogott a
rám száradó érzéketlenségbe -

téged még sosem fojtogatott egy táj
érzetén a sírás?

nem a térdeplőt énekelem
de a zakatolásunk gyilkos idejében
bányák gilisztajárataiban
a lábunk alatt csak az üresség hallgatása -

ahonnan az elégetett halottak
dühe menekítene az egekbe
vinné a dúlt idő elől a
semmit a semmi űr-hidegébe;

nem a térdeplőt énekelem
de alattunk sír az ős harag
ami ős volt de mitőlünk haragszik
bányák gilisztajárataiban
a kongó, üres hiány:

a szent helyeinket az álmuk rajzolta
és a robbanásig gyorsult égés harsogása
                                 idegen nyelven álmodik.







2017. augusztus 1., kedd

Készletsöprés

Még tart a versszünet, amit a kötet összeállítása követelt ki - sokat számít, hogy a reggeli vers születés-idejében is válogatok, nyomtatok és csoportosítok, és persze az előre elképzelt ütemhez képest így is le vagyok maradva... viszont időről időre kitüremkedik belőlem a szó, jobbára a megosztón. Ezeket ideje volt összesöpörni ide, a blogra, úgyhogy most (mint egy akciós polcon) az összes utóbbi napokban született agymenésem idepakolom.

Visszalapozok, és ahogy jönnek... most úgyis ez a visszalapozás van. Eljött az ideje - hogy lássam, a sok szóból kerekedik-e bármi. Kikerekedik-e. Úgy tűnik, igen...

Slamre, egyéb eseményekre továbbra sem marad idő, energia - de augusztus 31.-én kivételt teszek majd, elmegyek a klubba. Nem versenyezni. Hanem elmondani egy verset a kötetből, ami biztosan benne lesz. Kicsit hosszabb, mint egy slam - nem férne bele az időlimitbe (és nagyon nem akaródzik húzni belőle, mert úgy érzem, valójában egy szóval se hosszabb a szükségesnél). De erre találták ki az Open Mic-et... és  igen, ez azt is jelenti, hogy abban a szövegre élezett közegben is elkezdem reklámozni magam...

Nagyon sok ötletem van... hallani fogjátok őket. De addig is...







Kertben
áthoztuk ajtód, csukódás-hangját,
jogfolytonos a pince

áthoztuk a csukódás hangját -
jogfolytonos a pince





Balkon

nem mesélsz róla
két lépés kerted
hogyan marad végtelen





Fajta

a gyűlölő, és
a gyűlölt - megszólalásig
hasonlítunk




Egy ambrotípia alá

fotó: Baráth Gábor



sátoros nyarak
régi, belakott fénye
bujkál szemedben





Ophelia

Dallos Emese képe



most teljes vagy
egy lélegzeten a
környezeteddel






Alkonyodik

saját



azt a fénylést
hívják az angyalok
lélegzetének







Lakat
          Vidákovich Istvánnak

ezt az apámtól kaptam
úgy, hogy elárulta a kódját.
Neked én úgy adom,
hogy nem árulom el.