haiku-slam

A 23.-24. haikut provokáló kép, Birtalan Zsolt munkája
(a 28 felhasznált versből eredetileg 6 haiga - azaz képre készült haiku...)

Gyűjtöm pördülő kerekem alá utam – mint szívbe csendet

kapaszkodj belém föld – ne táncoljam szennyes porörvény röptét

aki csobban, nem látja milyen rajzot vet tőle a hullám

fényzuhogásban hullámzó aszfalt dobál zátony éj felé



A város megnyílt nekem, de nem az öle hanem a gyomra.

Szerencse? Ugyan! Képzeld, rólam lepattan a galambszar!

Az baj, mikor a rutin minimumtávolsága lesz a Maraton.

A kedves alszik mire hazaérek, álma partján ücsörgök.

Nem fér bele több – én azért rátöltök, csak így csordulhat túl...



Szia! Útkereső vagy? Te is a könnyebb utat keresed?

Átölelnélek – de ehhez előbb el kell engednem magam.

mennyi bódulat fér egy ennyire kiterjedt szerelembe?

lecsukja szirmod íze a látvány partján dédelgetett fényt!

nem érzem magam: szégyent vagy elégtételt - téged érezlek...



Gyűjtöm pördülő kerekem alá utam - mint szívbe csendet

rémálomkanyon felett egyensúlyozom néhány mondaton

foglalt a kezed – nem lehetsz hangya, tücsök egyszerre, tedd le!

minden varázsszer elfojt - tanulj meg nélkülük lélegezni

nem volna könnyebb látni és elhallgatni csak úgy a szelet?

úthálózat főütőerén áramló – vajon kit alkotsz?

miért feszül benned, hogy valami nálad nagyobbat mondj ki?



Gyűjtöm pördülő kerekem alá utam - mint szívbe csendet

roncskompország vén, imbolygó deszkáin pucsít a kóbor élet

konzumbolylakó – tömegcikk-istenségek völgyében járok;

harmincszoros terhem alá tegelt falfirka, óvj meg engem!

így viszik kincsként maradék színed a feketülő évek

labirintus az idő, hiába mérem – máshol jársz benne

nem nyitok vitát – elég becsukni a nyitva hagyottakat.

de ha már kudarc, legyen a legeslegszebb kudarc a környéken!