2017. október 16., hétfő

Áramlatban

azt hiszem, csak a dallamra figyelek, ami átlüktet a történeten,
az megmarad, mint amikor az ember éjjel fáradtan lehunyja a szemét,
és feltolul az előző éji álom, de nem a történet, meg semmi megfogható,
hiszen már akkor sem emlékezett, csak valami hullám, igen,
ami ismerős, amibe jó lesz újra beleereszkedni, hát így,
(Szilvási Pál: Születésnapodra)





megülni valahol
ez alkati kérdés, talán csak ennyi
a titka.
korallmód betölteni az adott helyet
ahova gyökereztünk.

tudom, hogy az áramlat elvihetne
ha hagynám.
de jobban izgat, mit hoz,
mint hogy milyen
mélységek fölé sodorhat.

ide gyökereztem -
ezek a vállalt közelségeim.
ezeket az ízeket keresem
halacskabőröd hajlataiban.

megülni valahol
ahol hullámzásaim lehetnek és nem 
történeteim.
(a végén úgyis elsodródunk
valami elhalt elragadtatásba).







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése