Tüntetés

Sashegyi József képe

Már nem vagyok bátor
mert nem félek -
bármi következik: illat,
lélegzet kel a fák túlcsorduló ujjain -
egy sokaságnak vagyok
elenyésző része
és nem ijeszt meg
ez az elenyészés.

Hajnalban egymást riogatták a madarak,
a panelközökben rácsot képzelt vicsora elé
a kutyaugatás.
Már nem vagyok bátor
mert nem félek -
nincs köztünk semmi,
a bőr, a csont,  a hörgés
különbözése sem.

Élem a reggelek ritmusát:
a nap gondjába göngyölöm magam
az altatóig.
Már nem vagyok bátor
mert nem félek -
ami ebből az ébredésből lényeges,
azt úgysem tudjátok
elragadni.
Hiszen természete szerint is
elragadtatás.