A patikárius portréja

ezen a portrén a távolodó hátak -
utána kicsivel, mindig utána.
ágtörés-zajban, gyökerestül tépett
lépéskényszerben nyíló utak
hova-tartásának kapujában.

ezen a portrén igazolt hiányzó -
a kőfal elől hiányzó cédrus.
jelent valamit az ágadozás
még ha helytelenül is
de te a fényösvények és nem
a szavak gyermeke vagy.

ezen a portrén cédrus ágadozása -
nem lázadozás, csak másfelé nőne.
kőfal-homlokú zakatolásban
nem leli magát. kiretusálod
a valóságból inkább a síneket.

ezen a portrén két bezárkózás
tárul ki - a végtelenben sem
találkoznak. távolodó hátak és
a megváltó hiába protestáló keze.
egyedül maradsz a hajnal poklára
pedig akkor senki sem
fog neked sem megbocsátani.

ezen a portrén az egyedül
maradók magányos pokla -
a cédrus nem tudja lerázni
a részvét forró szele nélkül
magáról ezt a helytelen ágadozást.