Teljesség-átiratok (68.)

Robert Högfeldt festménye

A teljesség

Van Isten? Nincs Isten? – Abban, ami független a tértől, időtől és minden káprázattól: a Van és Nincs ugyanaz. Van öröklétem? Nincs öröklétem? – Túl a téren, időn és minden káprázaton: a lét és a nem-lét ugyanaz.

Minden ismereted csupán arra jó, hogy a változók közt eligazítson, de a változatlanról nem nyújt semmi bizonyosságot. Ismeret csak a változóban van és csak a változóról, mert benne külön-külön vizsgálható a Van és Nincs, helyes és helytelen, domború és homorú; de a teljességben mindez bontatlanul azonos, ezért nincs benne semmi megnevezhető. A teljesség nem egy és nem több, nem én és nem más, nem valami és nem semmi.

Ha a teljességet ismerni akarod, ne kérdezz semmit mert rá vonatkozólag minden „igen” és „nem” ugyan azt jelenti; hanem merülj önmagadba, személyed alá, s ahol nincs tovább, ahol minden mindennel azonos: ez a teljesség.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

vásott kölyökhad,

képzeletbeli bűnök:

almaevések -

hogy őrzi

a folyvást változó

örökét - saját magától?

fejed fölött a végtelen. ha teljes:
nincs benne életed, hogy énekelhess

fejed fölött határtalan. a semmi:
anyagcsomón állsz, hogy legyen mit enni

fejd fölött. felnézel. nem tehetsz mást -
tér-feleden túl lesel időaranylást

fejed fölött a végtelen. s alatta
fekszel testnyílásokban elszopogatva

fejed fölött a bármeddig - előle
bújnál újabb és újabb születőbe

fejed fölött határtalan. s te látod
jelentéktelen parányiságod

fejed fölött. felnézel. hogyha fel -
a sejt mindenségkalapot visel

fejed fölött a végtelen. ha teljes:
nincs benne éneked, hogy életelhess

mindenség - egy

el nem sírt kölyökördög-

könnycseppben is elfér